Örökség és szerzett szellemi javak
Örökség és szerzett szellemi javak
Sztregovai és kelecsényi Madách Imre császári-királyi kamarás fia gazdag családi örökséggel érkezett a földi létre. A família a 12. századig tudta visszavezetni származását; számon tartották a Zrínyiekkel való rokonságot, de akadt a Madáchok között törökverő hős, lírai költő (Madách Gáspár), kuruc generális is. A nagyapa, Madách Sándor Batsányi János lakótársa volt Budán, a Martinovics-perben pedig Hajnóczy József, Batsányi és további 14 vádlott védője. Amikor az apa, id. Madách Imre 1834-ben meghalt, az özveggyé lett Majthényi Anna azt ambicionálta, hogy fenntartsa a család állapotát. Ennek szellemében vitte erélyesen a négy vármegyében fekvő, kb. hatezer holdas birtok ügyeit, adta férjhez méltó módon két leányát, és iskoláztatta – a pesti egyetemen is – három fiát. Akár Jókai Baradlaynéja, ő is vármegyei vagy országos tisztségeket szánt fiainak, és igyekezett ellenőrizni időtöltésüket, olvasmányaikat, baráti körüket.
Az 1823-ban született, 1837 és 1840 között Pesten jogásznak tanuló Madáchot a reformkor izgatott légköre fogadta. Tanúja lehetett a Pesti Magyar Színház megnyitása fölött érzett örömnek, láthatta az 1838-as nagy árvíz után újjászülető várost, s egyetemi diáktársaságában, a „nyolcak” körében éppúgy politizáltak, mint a megyegyűlésen vagy a kávéházakban. Tizennyolc évesen jogvégzett ügyvéd és elsőkötetes költő – bár a Lantvirágok (1840) 26 versében inkább Kölcsey és Vörösmarty epigonjának tűnik, mintsem egyéni hangú poétának.
Madách Imre portréja
Alsósztregova kastélya, ahol Madách született és amelynek „oroszlánbarlangjában” a Tragédiát írta (ma: Dolná Strehová, Szlovákia)
