A tőmorfémák
A tőmorfémák
A szabad tőmorfémák általában egybeesnek a szótári tővel. A csak toldalékkal előforduló kötött tőmorfémák nagy része azonban nem szótári tő. A magyar tőmorfémák legnagyobb százaléka (az igék esetében például 94,5%) egyalakú, azaz a tő minden toldalék előtt változatlan marad; vannak azonban többalakú tövek is, amelyeknek bizonyos toldalékok előtt megváltozik az alakjuk. Ha egy tőmorfémának több változata van, ezek közül egy a főváltozat, amely többnyire szabad morféma. A többalakú tövek esetében ez a szótári tő, amely a magyarban rendszerint egybeesik a szótári alakkal. Tehát például a ló főnévnek ez a szótári alakja (egyes szám, alanyeset) és egyben a szótári töve is. A ló főnévnek azonban létezik a következő tőváltozata is: lov-(ak), vagyis rövid a tő magánhangzója, és megjelenik egy v hang. A lov- nyilvánvalóan nem szótári tő, s kötött morféma. Vegyünk egy igei példát is: a vesz igének a következő tőváltozatai vannak – vesz-nek, vev-ő, ve-het, vé-ve. Nyilvánvalóan a szabad vesz tő a szótári tő és egyben szótári alak (egyes szám harmadik személy, kijelentő mód, jelen idő), a v-s, a rövid, valamint a hosszú magánhangzós formák pedig a kötött, nem szótári tőváltozatok.
A nem szótári töveken kívül a csak toldalékkal előforduló, tehát kötött tőmorfémáknak van egy sajátos csoportja, az ikes igék. Ezeknél a szótári tő és a szótári alak nem esik egybe, ugyanis az ikes igék esetében a szótári tő nem szabad morféma, hiszen a szótári alak a magyar igéknél mindig az egyes szám harmadik személy, kijelentő mód, jelen idejű alak: eszik, a szótári tő: esz-, az -ik pedig az egyes szám harmadik személyű személyrag.
Léteznek ún. fiktív vagy passzív tövek. Ezek is kötött tövek, ugyanis csak képzett alakban fordulnak elő. Egy részük azért, mert a nyelv története során a tő kiveszett az önálló használatból, s csak képzett alakokban maradt fenn, mint például a for- tő: for-dul, for-og, for-gat; más részük nem is létezett soha önállóan, hanem a tő és a toldalék együtt keletkezett például a hangutánzó és hangulatfestő igék esetében, így csak kikövetkeztetett tövekről beszélhetünk a képző utólagos leválasztása révén: kopp-an, fröccs-en, csill-og, patt-og.
Egy különös tőtípus összefoglaló bemutatása
