A mondatok
A mondatok
A ragozási rendszer kiteljesedésével a mondatszerkesztés is rugalmasabbá vált: mivel nyelvtani viszonyítóelemek bőven állnak rendelkezésre, a mondat szórendje lazábbá válhatott; az alapnyelvben sem ismeretlen, de valószínűleg kevésbé gyakran előforduló alárendelések tekintetében éppen az ősmagyar korra tehetjük az egész rendszerüket érintő, máig is legnagyobb fejlődést: a mellékmondatok főbb típusainak és alapvető kötőszavainak a kialakulását: hogy, ha, mert stb.
Röviden összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg: hangzása mélyebb volt a mainál több, illetve gyakrabban előforduló mély magánhangzók miatt; a szókincse a félig nomád, félig letelepedett nép anyagi és szellemi kultúráját tükrözi, határozottan gazdagnak mondható, mely az ősi elemek mellett az önálló magyar nyelv által alkotott szavakat éppúgy tartalmazta, mint a jövevényszók százait; képzőrendszere igen változatossá fejlődött, melynek segítségével igen finom jelentésárnyalatokat is ki tudott fejezni; ragozási rendszere és kialakuló mondattípusai alkalmasak voltak a mind fejlettebb és bonyolultabb kommunikációs igények kielégítésére.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyarság a hosszú ideig tartó idegen etnikai és nyelvi hatás ellenére azért is maradhatott fenn, mert finnugor alapjellegét megőrizve, rugalmasságot tanúsítva mindig hozzá tudott idomulni a változó körülményekhez, s meg tudott felelni egy nyelvvel szemben támasztható minden igénynek.
Honfoglalás előtt készült ötvösmunka: nomád vezér ábrázolása hadifoglyával a nagyszentmiklósi kincs egyik arany korsóján
Hajfonatdísz a honfoglalás korából
