Somlyó Zoltán: SZÍVEKBE SZENTELT SZÉGYEN
be sokat írtam s gondolkodtam rólad,
míg így leróttam szerelmi adómat.
Még jól megnéznek azok, akik látnak;
még tetszem néhány nőnek, pár barátnak.
Még gondolják, hogy virágokra szállok
s hogy párnám még az erdőszéli árok,
amely gondtalan ajkak martaléka;
s hogy reménytelen egy-egy lázam néha.
S a méz begyüjtve áll a kamarába
és nyitva vár az ajtó mindkét szárnya.
Sok csalán van ott és sok lehullt csillag
s a közel temetőbül sok bús illat.
S papírra vetve egy-egy mondatot,
a virágoknak friss vizet adok.