Reviczky Gyula: II. Gondoljon a világ akármit
Az emberek gunyoljanak;
Büszkébb szivem van, hogysem értük
Félénken cserben hagyjalak.
Szépeknek, jóknak ünnepel,
Nem tudnak oly forrón ölelni,
Mint te, midőn hizelkedel.
A dőrék, nem oly boldogok,
Mint a minő te vagy szerelmem,
Ha szomjas ajkam csókolod.
Ki most lenéz negédesen,
Ha oly lánykát találna, mint én
Benned találtam, édesem!