Petőfi Sándor: JÓ KÖLTŐNEK TARTANAK...
JÓ KÖLTŐNEK TARTANAK...
Jó költőnek tartanak, s hogy
Az vagyok, én is hiszem,
De azért te ne magasztald
Verseimet, kedvesem.
Az vagyok, én is hiszem,
De azért te ne magasztald
Verseimet, kedvesem.
Te előtted elpirúlok,
Hogyha dícsérsz engemet,
Oh mert érzem, hozzád képes
Érzem kicsinységemet.
Hogyha dícsérsz engemet,
Oh mert érzem, hozzád képes
Érzem kicsinységemet.
A legkisebb gondolatban,
Mely fejedben tündököl,
A legkisebb érzeményben,
Mely kebled dagasztja föl,
Mely fejedben tündököl,
A legkisebb érzeményben,
Mely kebled dagasztja föl,
Szemed egy pillantásában,
Mely titkon felém röpül,
Egy hangodban, mely futólag
Csengi lelkemet körül,
Mely titkon felém röpül,
Egy hangodban, mely futólag
Csengi lelkemet körül,
Egy mosolygásodban is több
Költészet van, kedvesem,
Mint az ötszázötven versben,
Melyet írtam összesen.
Költészet van, kedvesem,
Mint az ötszázötven versben,
Melyet írtam összesen.
Szatmár, 1847. augusztus
