Petőfi Sándor: A SZERETŐM NYALKA GYEREK...
Alája termett a nyereg.
Ha viszi a paripája,
Gyönyörűség nézni rája.
Most is amott jön a lelkem;
Ugy megvágtat paripája,
A négy körmét majd elhányja.
Mit kukucskálsz olyan igen?
Mit lesed a szeretőmet?
Ugysem szeret ám ő téged. -
Vedd ki lábad a kengyelből,
Ereszd meg a terhelődet,
Öleld meg a szeretődet.
Mert itt van az enyim mellett.
Szived az én kincsesládám,
Három faluért sem adnám.
Ha összejön két szerető;
Elbeszélnek végetlenül,
Magok sem tudják, hogy mirül.
Hát biz ott a lovad nyerit.
Hogy elfeledkeztünk róla!
Isten bűnünkűl ne rója.
De már föl is kantároztad.
Még egy csókot, itt az orcám,
Isten hozzád, kedves rózsám!
Adjon isten arany zablát,
Arany zablát a lovadnak,
Aranyos kedvet magadnak!