Madách Imre: Sóhajok
Und verlass dein stolzer Schloss.
Schiller
Diszes vasárnapon :
S imák rezegnek végig-el,
A buzgó ajkakon !
Feléje szállanak :
S az égben, mely szemében van,
Majd vissza hangzanak.
Melyt annyi szív imád,
Ha szent sugára annyinak
Halált, és éltet ád.
Szűm hangja elrezeg,
Mint csattogánynak éneke :
Ha zúg a fergeteg.
Mennyi szivet láncola.
Kisfaludy S.
A népes termeken,
És az örömnek angyala
Lejt végig kebleken.
Mint a tavaszzephirt :
Mely reptiben ád a virág
Sorvadt keblének írt :
Mosolygó angyala !
Ki szent varázzsal édenét
E földre bájolá.
Itt hagyja bánatát,
És bánatában a világ
Múlt paradicsomát.
Szivemnek éjjelén :
Az üdvsugárban, engemet
Mutatva tűkörén :
Keblemnek rejtekét,
Szemében lelve mord borúm
Feltűnő békjelét !
Ez égi békjelen,
Mely egy világnak bűneit
Varázsolhatja el.
Hazug sohsem lehet,
Szemed sugárza életem
Egébe - üdvömet.