Madách Imre: Áldás, átok
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.
Bus életemnek kínos útjain !
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén :
Körülrepűl a sárguló halál !
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.