Kosztolányi Dezső: SZONETT A SZONETTRŐL
SZONETT A SZONETTRŐL
Lope Félix de Vega Carpio
A kedvesem szonettet kért ma. Gond dul
lelkembe és szorongva kezdem én:
tizennégy sorból áll a költemény:
a három első itt szökell, bolondul.
lelkembe és szorongva kezdem én:
tizennégy sorból áll a költemény:
a három első itt szökell, bolondul.
Féltem, hogy nem lesz rím, mely visszakondul
és itt vagyok az új szak közepén:
csak futna le a négyes könnyedén,
nem főne a fejem a hármasoktul.
és itt vagyok az új szak közepén:
csak futna le a négyes könnyedén,
nem főne a fejem a hármasoktul.
Aztán a költő a hármasba lép
és sikerült, úgy látszik, a merész tett,
mert már e sorral zárul is a kép.
és sikerült, úgy látszik, a merész tett,
mert már e sorral zárul is a kép.
A második versszak rímelni késztet,
tizenhárom a sor, mindegyik ép,
most meg tizennégy. Versem, ime, kész lett.
tizenhárom a sor, mindegyik ép,
most meg tizennégy. Versem, ime, kész lett.
