Kosztolányi Dezső: A HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN
ágyamra ül fásultan a magány
és rámtekint és nézdeli magát
és fésüli hosszú, hosszú haját.
és bontja, oldja tornyos fürtjeit
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.
álomtalan partokat hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.