Kosztolányi Dezső: Milyen sötét-sötét a Balaton
s a nyár után hogy vérzenek a fák.
ha azt mondom még egyszer: ifjuság?
csak ők kacagnak még, a gyerekek.
én hallgatom, de már nem nevetek.
a lábaimnál targally és göröngy.
a gyertyalángnál és a foga gyöngy.
múlt bánatánál csöndesen időz.
Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.