Katona József: Idő
Létel: de Múlt s Jövő
csak Semmi. Hát van-é
kedves közöttök egy?
Múlt: semmi s Létel. A
három csupán tehát
kettő? - Hol itt enyém? -
melly boldogitana,
múlt - semmi! az soha
már vissza nem jövend.
vagyon! sietve az
öröknek éktelen
nagy tengerébe folyt.
öröm-világokat;
mert vége lett neki,
hogy létre változott.
a Múltat és Jövőt
melly öszvehajtaná
abroncsba - nincs Remény.
magát ha elnyelé,
árnyékok a lehúllt
gyümölcsi is - azok;
még - a Jelenvaló -
egy hátul intgető
kéz tárgya: van, s - vala.
napomnak a lehúnyt
(egykor jelenvaló)
idő kezén lefolyt.
kéz sincs, hogy a lejárt
órát megént oda
forditsa vissza meg.
felejteném setét
múltom s jelenvalóm;
csak ott virítana!
pirítsz előmbe báj-
színt, bizni nem tudó
Reményem elvakúlt.
s olly képet öntesz a
Jelenre, mellyel a
Múlt már kecsegteté.
mivé tevél! Jövőm
tükrébe' nem lelem
én szép szemed - soha!
felett elugranám kezem
után Jelenvalóm
a múltra: ámde élsz -!
is - gyászba'; hogy jajom
láthasd, mivel leled
csak abba' kedvedet.