Karinthy Frigyes: Somlyó Zoltán SZILVESZTER ESTÉN A KÁVÉHÁZBAN
SZILVESZTER ESTÉN A KÁVÉHÁZBAN
S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor,
Min régi, mázas emlékek csorognak,
Emlékei kihamvadt vacsoroknak.
Mea szobáján porló régi csür,
Emlékeim kútján ugy ülsz le mostan,
Mint ferde luk egy eldobott hatosban.
Oly messze a közel, nem érem el,
Jöjj gallérom, te fekete madár,
Mea, keringő úton szent batár.
Most az agyam szorong, mint egy gyomor,
Ó, lábam, te szörnyü ferde kar,
Nadrágom rongyos ... De nemes szivet takar.