Juhász Gyula: Kútba néztünk
Kútba néztünk
Mi kútba néztünk hosszan, mélyen
S hiába látjuk az eget,
Kiábrándult tekintetünkben
Kutak örvénye integet.
S hiába látjuk az eget,
Kiábrándult tekintetünkben
Kutak örvénye integet.
Tenger könny és vér volt a kútban
És fölfordítva az egek,
Halál és kárhozat vigyorgott,
Azóta sírni sem lehet.
És fölfordítva az egek,
Halál és kárhozat vigyorgott,
Azóta sírni sem lehet.
Mi kútba néztünk hosszan, mélyen,
Reményünk mind beleveszett,
Fölöttünk, mint a vész harangját
Halljuk kongatni az eget.
Reményünk mind beleveszett,
Fölöttünk, mint a vész harangját
Halljuk kongatni az eget.
