Juhász Gyula: Magyar palánta
Talán tovább is, mag a föld alatt,
Örök rögökben, fekete rögökben,
Véres rögökben érő gondolat.
Esője öntözött dúsgazdagon,
Fölöttem harcmezők, vészek, bukások
S én szunnyadoztam a bús parlagon.
Épp akkor elborult a magyar ég
S én várok, ezredek türelme bennem,
Hogy kiderül fölöttem újra még.