Juhász Gyula: A szent szarvas
Vesztett harcok alkonyatján,
Arany gyertya sebzett szarván,
Megjelent komor mogorván.
Szép pogányság bús reménye,
Sápadó arany vak éjbe,
Eltűnt erdők sűrüjébe.
Látta Géza s elmerengett,
Látta Sólom, aki vesztett,
Látta igric s könnye pergett.
Ez a bú él énekemben,
Ez a gyász öl lassan engem,
Ez a kín rág a szivemben.
Mért tűntél el ez világról,
Mért lőn lelkünk, régi bátor,
Gyönge, gyáva, aki vádol?
Aki fénylett, aki eltünt,
Hol keressünk, hol felejtsünk,
Borral, vérrel, hogy temessünk?