Juhász Gyula: Haldokló gallus
Haldokló gallus
Trebia táján, idegen határon
Piros sebekkel meg kell halnia,
Túl ködökön, túl hegyen és homályon
Árván virraszt réztülkös Gallia.
Piros sebekkel meg kell halnia,
Túl ködökön, túl hegyen és homályon
Árván virraszt réztülkös Gallia.
Ő folyó vérrel és fogyó sóhajjal
Fekszik a fűnek fázós szőnyegén,
Bíbor sebére bíbort sző a hajnal.
Oly hűs a hajnal, oly bántó e fény!
Fekszik a fűnek fázós szőnyegén,
Bíbor sebére bíbort sző a hajnal.
Oly hűs a hajnal, oly bántó e fény!
Reá az Orkusz bús portái várnak,
Homályos, csöndes, alvó csarnokok,
Pádusz vize rejtelmesen zokog.
Homályos, csöndes, alvó csarnokok,
Pádusz vize rejtelmesen zokog.
Már nyílt szemére szállnak örök árnyak
S ő búcsuzón keresi még a rétet,
Hol primula veris virága ébred!
S ő búcsuzón keresi még a rétet,
Hol primula veris virága ébred!
