Juhász Gyula: Egy régi hajnal
Egy régi hajnal
Emlékezem: a hold sarlója bágyadt,
Már harmat sírt a szürkülő mezőn,
Az éjszakára hideg bánat áradt
S én mentem, országúton, könnyezőn.
Már harmat sírt a szürkülő mezőn,
Az éjszakára hideg bánat áradt
S én mentem, országúton, könnyezőn.
Már harmat sírt a szürkülő mezőn
S az éjszakai mámor tovalengett,
Nem ujjongott már gyantás hegedű,
Hogy vágyakat hazudjon még szivemnek.
S az éjszakai mámor tovalengett,
Nem ujjongott már gyantás hegedű,
Hogy vágyakat hazudjon még szivemnek.
Az éjszakai mámor tovalengett
S az országút a végtelenbe tűnt -
S én nem találtam könnyező szivemben
A mindig odarejtett hegedűt.
S az országút a végtelenbe tűnt -
S én nem találtam könnyező szivemben
A mindig odarejtett hegedűt.
Az országút már végtelenbe tünt,
Mint múltam és reményem és a mámor,
A végtelen szürke köd feküdt
S én mentem, mentem ki a vén világból.
Mint múltam és reményem és a mámor,
A végtelen szürke köd feküdt
S én mentem, mentem ki a vén világból.
A múltam és reményem és a mámor
Mind elhagyott. Beteg, kábult fejem
Gondolkozott asszonyhaj illatáról
S elbíbelődött holmi verseken.
Mind elhagyott. Beteg, kábult fejem
Gondolkozott asszonyhaj illatáról
S elbíbelődött holmi verseken.
Gondolkozott beteg, kábult fejem,
Valami szépet próbált még akarni,
Szétnézni még a tűnő életen -
Oly rút a fűbe íly árván harapni.
Valami szépet próbált még akarni,
Szétnézni még a tűnő életen -
Oly rút a fűbe íly árván harapni.
Valami szépet próbált még akarni,
Egy emléknek kendővel inteni,
Egy bolondságra még halkan kacagni,
Egy csók ízét ajkamra küldeni!
Egy emléknek kendővel inteni,
Egy bolondságra még halkan kacagni,
Egy csók ízét ajkamra küldeni!
Egy emléknek kendővel inteni,
A pisztoly csövét búsan simogatni,
- Ó összes májusok emlékei, -
Be furcsa így, hajnalban sírva halni.
A pisztoly csövét búsan simogatni,
- Ó összes májusok emlékei, -
Be furcsa így, hajnalban sírva halni.
De még furcsább az életben maradni,
Az országútról más utakra térve
S városokon át és könnyeken át,
Sírokon át és reményeken át
Csak botorkálni új napok elébe.
Az országútról más utakra térve
S városokon át és könnyeken át,
Sírokon át és reményeken át
Csak botorkálni új napok elébe.
