József Attila: IGAZ, ŐSZINTE BÚCSÚ
IGAZ, ŐSZINTE BÚCSÚ
Bús fejetekbe űzve jöttem.
Menykövek cívódtak fölöttem.
Menykövek cívódtak fölöttem.
Láttam két nagy szemet, bogárzót;
A szép leánynak szóltam pár szót.
A szép leánynak szóltam pár szót.
Tán szóltam néki. Meg sem bántam.
Én soha semmit meg nem bántam.
Én soha semmit meg nem bántam.
Nincs tartozásom: Mind adó volt,
Mellyel a világ szűken hódolt.
Mellyel a világ szűken hódolt.
Abból se maradt semmi másnap.
S panasz se kell, azt adja másnak!
S panasz se kell, azt adja másnak!
Hogy panaszkodtam néha mégis?
Hát szennyes néha még az ég is!
Hát szennyes néha még az ég is!
Átéltem már tizennyolc évet
S láttam, mit ér az emberélet.
S láttam, mit ér az emberélet.
Nem tarthat mások akaratja,
Én elmegyek, ha kedvem tartja.
Én elmegyek, ha kedvem tartja.
Szeretsz? Ne menjek?...Vérre lestél,
Ó, kínban gyönyörködő testvér!
Ó, kínban gyönyörködő testvér!
1923. jan. 8./1924. dec.
