József Attila: (HA NEM VESZIK ÉSZBEN...)
(HA NEM VESZIK ÉSZBEN...)
Ha nem veszik észben,
A fárosz csak égjen:
Nem hallgatnak? dalolj szivem
Akkor süketségben!
A fárosz csak égjen:
Nem hallgatnak? dalolj szivem
Akkor süketségben!
Békességnek jöttem
S már gyilkot kötöttem:
Kain kell itt Ábel helyett
S Krisztus - elgyötörten.
S már gyilkot kötöttem:
Kain kell itt Ábel helyett
S Krisztus - elgyötörten.
Ki lelkét odadja
S ámul szépre, nagyra,
Itt kereszttel dorongolják
Hátulról azt agyba.
S ámul szépre, nagyra,
Itt kereszttel dorongolják
Hátulról azt agyba.
Elvész, itt ki békélt,
Jaj, szomorú vég ért:
Bűn a harc és harcolnom kell
Itt a békességért.
Jaj, szomorú vég ért:
Bűn a harc és harcolnom kell
Itt a békességért.
Bajtárs csak a testvér
S hullt hitem elestén
Egyedűl, bús Igazságként,
Állok a holttestnél.
S hullt hitem elestén
Egyedűl, bús Igazságként,
Állok a holttestnél.
S én szent esküvésem
Szóljon hát egészen:
Vagy ölelő békesség már,
Vagy temető lészen.
Szóljon hát egészen:
Vagy ölelő békesség már,
Vagy temető lészen.
Őrültházba visznek,
Vagy szivekkel hisznek,
Vagy meg ólmot olvasszanak
Keresztelő viznek.
Vagy szivekkel hisznek,
Vagy meg ólmot olvasszanak
Keresztelő viznek.
Lelkem: Krisztus arca,
Ránca: Béke harca -
Nem jöhettem félembermód
Jajgató kudarcra.
Ránca: Béke harca -
Nem jöhettem félembermód
Jajgató kudarcra.
S fárosz lángja lebben,
Meg se látva szebben,
Dalolni, ha nem is vészik
Nyomorú fülekben!
Meg se látva szebben,
Dalolni, ha nem is vészik
Nyomorú fülekben!
1923. márc. 26.
