József Attila: JELEN, MULT, JÖVŐ
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.
- Történik minden, ahogy írva vagyon -
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!