Gyulai Pál: EGY HÁZ ELŐTT.
Még áll a régi lak,
Hová tíz év előtt
Mint nőmet hoztalak.
Az ablak üvegén,
Fényén a múlt idők
Emléke int felém.
A bútort és szobát,
Kerted', virágidat,
S gyöngéd kezed nyomát.
És hallom hangodat:
Szerelmed öröme
Mélyen szivemre hat.
S még ott állok merőn;
Siratlak, áldalak,
Oh elhunyt, ifju nőm!
Szerettelek hiven!
Szerettelek halva is,
Holtig gyászol szivem!