Dsida Jenő: Finita est commedia
Finita est commedia
Ha nincsen már egetverő
kurjantás és izomerő,
csak ülni kell és nézni ki,
ahogy a szellő repiti
a járdán a hullt levelet
s az égen a fellegeket.
kurjantás és izomerő,
csak ülni kell és nézni ki,
ahogy a szellő repiti
a járdán a hullt levelet
s az égen a fellegeket.
| Csak ülni kell és nézni messze, |
| a Semmi tengerén evezve, |
| seszínü, álmos, néma habban, |
| derengő torkú alkonyatban |
| és azt gondolni, hogy - mese, |
| lidérc, babona, semmi se. |
Szellemet, múltat nem idézni.
Ha ajtót nyitnak, meg se nézni,
csak ülni, mint a holtak álma,
fakult verseket recitálva
forró nyáron, hideg telen,
bámulva és idegtelen...
Ha ajtót nyitnak, meg se nézni,
csak ülni, mint a holtak álma,
fakult verseket recitálva
forró nyáron, hideg telen,
bámulva és idegtelen...
Kolozsvár, 1927. agusztus
