Dsida Jenő: A szent szégyen
A szent szégyen
R. Berde Máriának
Mi szégyenünk:
hogy kiürítjük lelkünk kamaráját:
Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál!
- s mégis adózzuk a föld uzsoráját.
hogy kiürítjük lelkünk kamaráját:
Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál!
- s mégis adózzuk a föld uzsoráját.
Mi szégyenünk:
hogy tavasz-esten a tilosba mentünk
s örök-gyermekes, átölelő hittel
rimes magzatot fogamzott a lelkünk.
hogy tavasz-esten a tilosba mentünk
s örök-gyermekes, átölelő hittel
rimes magzatot fogamzott a lelkünk.
Mi szégyenünk:
hogy ne-szégyelljük azt sem, ami már van,
s foszlott elárult megbélyegzettségünk
hisz a bünéből kifürdött világban.
hogy ne-szégyelljük azt sem, ami már van,
s foszlott elárult megbélyegzettségünk
hisz a bünéből kifürdött világban.
Mi szégyenünk:
hogy szivünk néha a vérével ir,
hogy nem lépünk a káromlók hidjára
és papirunk nem fekete papir.
hogy szivünk néha a vérével ir,
hogy nem lépünk a káromlók hidjára
és papirunk nem fekete papir.
Hogy imádkozzuk:
- Velünk a könny! Hát ki van ellenünk?
s jajdulásunk is muzsikába zsondul
Ez a mi dalos, örök szégyenünk.
- Velünk a könny! Hát ki van ellenünk?
s jajdulásunk is muzsikába zsondul
Ez a mi dalos, örök szégyenünk.
Szatmár, 1925. október 27.
