Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
Díszei, sárgúlva porba temettetnek. |
Új óráin ékes hangon énekelnek, |
S csattogó szárnyakkal tőlünk elrepűltek. |
Elaltató, meleg kebelébe vannak, |
Azokat az álom mákjával nyugtatja. |
Lehullván, a szelek játszadoznak velek. |
Készen várja, s oda tagjait bévonja. |