Balassi Bálint: TIZENÖTÖDIK
1 | Hallám egy ifjúnak minap éneklését, |
Egyedül lévén egy kertben törődését, |
Hol hallgatja vala méheknek zengését. |
2 | Gyötrődik magában, mert forog eszébe |
Szép szerelmesének gyönyörű beszéde, |
Azért énekének így lészen kezdete: |
3 | Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom, |
Szerelem hamis voltán ha gondolkodom, |
Hogy azt szeretteti vélem, ki gyilkosom. |
4 | Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak, |
Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak, |
Így sem élnem s halnom énnékem nem hadnak. |
5 | Óh, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak, |
Ki téged mindenkor tart boldogságának? |
Csak éngem tartasz-é gonosz akaródnak? |
6 | Ezt mondván azonban fordula méhekhez: |
Hallván zengéseket monda: Ez mit jegyez? |
Azért nékik szólván lőn beszéde emez: |
7 | Ő szól: De ti, mézet győtő bolond méhek, |
Rózsán, violákon itt mit szedegettek? |
Ha mézet kerestek, azt nem itt lölitek, |
8 | Hanem az én szerelmesem édes száján |
S megért cseresnéhez hasonló ajakán, |
Ott mézet találtok eleget mindnyájan. |
9 | De meglássátok, hogy az méz-elszedésben |
Fuláktok ne ejtse őtet szerelemben, |
Mert higgyétek, viszont lésztek büntetésben. |
10 | Mert mint szájatoknak hogy vagyon fulákja, |
Így ő szemének is vagyon nagy hatalma, |
Megsért szerelmével, mihelyen akarja. |
11 | Ő tekintetében villámik szerelem, |
Kivel néha megöl, néha éleszt éngem, |
Örömre, bánatra csak ő én vezérem. |
12 | Mondok: Ha ki őtet köztetek megsérti, |
Szerelem nagy kínját viszont az megérzi, |
Mert bosszúját azzal szokta megállani; |
13 | Szinte így gyötrődtek, mint szinte enmagam, |
Ha nem fogadjátok nékem igaz szovam, |
Azért ám lássátok, én igazat mondtam. |