Nevének változatai: 1507-ben Wyfalw. 1617-ben Alpret-Wyfalu. 1659-ben Kis-Ujfalu. 1784-ben Puszta-Ujfalu. 1830-ban oláhul: Pusztutzá.
A Deberkevölgy fejénél fekvő kis község, keresztül megy rajta a Szilágyság felé vezető megyei út, mely itt kezd emelkedni s csigavonalban húzódik fel a felette nyugatra emelkedő hegyre, keresztül foly rajta a Pereu Vertástyini patak, mely Alparét felé folytában egyesül a Deberka patakával, Deéstől 27·7 kilométernyire van a csákigorbói járásban.
Első megemlitésekor 1507-ben mint Alparét tartozékát találjuk, tehát eddig, mint ezentúl is, ugyanazon birtokosai voltak, mint Alparétnek. A mondott 1507. évben e birtok nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállott.
1521-ben Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zósfia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.
1573-ban Miksa császár Radák Lászlót itteni részében megerősiti.
4921577 előtt e birtokát Barrabási János csanádi püspök birta, ki Barrabási Mihály és Ferencz rokonai és Bogáti Ozsvátnéval osztozott meg, kinek leányát Kendy Antal vette nőül.
1577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Radák Lászlónak itteni részét Kendy Ferencznek adományozza.
1577-ben itteni birtokos Balog Barnabás. Jobbágyai: Kira és Zahari.
1579-ben Balog Barnabás itteni részét Csezeliczky Szilvási Imrének gondozására bizza.
1594-ben november 30-án Báthory Zsigmond fejedelem radnóthi Kendy Ferencznek itteni részét, mivel az ezelőtt való napokban a nemesekkel együtt a végre, hogy őt fejedelmi székétől megfoszszák, összeesküdt s a fejedelem a határszélre Kővárba menekült, Kendy ekkor nemcsak hogy oda utazott, hanem ellene új fejedelem választás végett több nemessel titkon tanácskozott, ezért úgy ő, mint neje és gyermekei, minden javainak elvesztésére itéltetvén, Hallerkői Haller Gábornak adja s a következő évben be is igtatták Kereszturi Kristóf idevaló jobbágyai stb. jelenlétökben.
1596-ban birtokosai: Keresztury Kristóf és Haller Gábor.
1599-ben Keresztury Kristóf özvegyének itt 8 jobbágya van.
1602-ben junius 29-én itteni birtokos Kornis Boldizsár, kinek birtokát Básta minden dúlás ellen biztositja.
1617-ben Bethlen Gábor fejedelem újra a Kornis családnak adományozza.
1658-ban Kornis Ferencznek itt 1 és Haller Györgynek 3 adózó jobbágya volt.
1659-ben hogy Kornis Ferenczet a tatár rabságból kiválthassák, itteni részét Réczekereszturi Daczó Györgyné Kun Sárának zálogositják el.
1706-ban e faluról írják, hogy igen régen elpusztult s határát a szomszéd falvak lakosai művelik; birtokosa Haller György.
1784-ben gr. Kornis Zsigmond és neje gr. Haller Anna halálával e községnek fele részén gyermekei Gábor, Imre, Ignácz, Anna, Klára, Kata megosztoznak, van itt 3 zsellértelek és két puszta ház. A másik fele rész birtokosa: gr. Haller János.
1820-ban birtokosai: gr. Haller Jánosné gr. Nemes Anna örököseinek van 6 telke, gr. Kornis Imrének 3 telke.
4931863-ban gr. Kornis Zsuzsánna, gr. Haller Sándor, gr. Haller Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 35 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
E község a hadi útba esvén, többször elpusztult, így a XVII-ik században. Hogy ős lakosai kik voltak, nem tudjuk, jelenleg oláhok lakják. A XVII. században pusztán állott s határa huzamos időn át Gyurkapatakához tartozott, s mint ilyent birta Kolozvár város, mely annak leírásában Ujfalu vagy Lapupatakának emlittetik.
Az 1713. és 1750-beli összeírásban mint puszta fordul elő, lakosai csak ezután kezdettek ide újra telepedni.
Lakosai földmivelők, baromtenyésztők. Ruházatukat maguk állitják elő házilag. Házaikat s gazdasági épületeiket kizárólag fából épitik szalmafedéllel. Gazdasági épületeik egy szoba s konyhás lakásokból külön állanak.
Gör. kath. egyháza az oláhvásárhelyinek filiája. Temploma régi helyén 1825-ben épült fából, a szentlélek megjelenésének tiszteletére szentelve. Iskolája is az anyaegyházéval közös. Anyakönyve 1825 óta vezettetik.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, széltől védve, jég ritkán bántja.
Tanuk vallják 1784-ben, hogy e falut csak nem rég népesitették be, puszta volt s határát jobbára az oláhvásárhelyiek birták.
1822-ben határa I. osztályú, két fordulós határa szűk, jobbára tavaszgabonának való, gyümölcse kevés terem. Volt ekkor adó alatt 162 vékányi szántó, 84 1/2 szekérnyi kaszáló, erdeje kevés, melyben csak tűzre való fája van. Nevezetesebb hegye: La Spinácze és Dupe Sure.
Legelője szűk, itatója forrásaiban elég bő, van két mezei korcsmája. Keresete: marha, zab, méh, ritkán a sóhordás. Deés és Zsibó felé utja rosz, közfuvar alá ritkán szoritják. Adó alatt volt ekkor 12 igás, 8 fejős marha, 30 juh, 12 disznó. 1841-ben van itt 2 ló, 20 ökör, 23 tehén, 8 borju, 50 juh, 15 kecske, 10 disznó és 3 méhköpü.
Jelenleg határának földje közepes termésü, de jól megmivelve, trágyázva minden gabonanemet megterem. Állatai: bival, fehér szőrü szarvasmarha, raczka juh és korcs mangalicz disznó. Gyümölcs: kevés alma, szilva. Itatója forrásaiban. 1890 óta van tűzoltó egyesülete.
1784-ben jobbágyai a szénán kivül minden mezei termésből tizedet adnak, karácsonykor minden jobbágy gazda egy tyukot, 10 494tojást, husvétkor szintén 10-et. A rendes szolgálat mellett a mikor és a hová kivánják, fuvaroznak.
Határhelyek. 1784-ben felső fordulóban: Pegyin szusz gye Vetastyinye, Pe szupt Redusicza, In gyalu Ulmnyilor, Pe linge Pero, Furka Pereuluj, Kitre Keretyis, Pe varcze, Kosztá negyeji, Dupe Sure in Jertevoj, La Pereu luj Csokarló, Pestye Pereu, Peér, Pereu Retyicsalelor, Szupt padure la Redusiczá.
Alsó vagy Hereus felől való fordulóban: Irtovaj Orestyimi, In fundu Jertovoji, Lunkucze, Facze la fogedeu csel pusztij, Fácza linge rit, Pereu Lazuluj, Rezoru csel mare, Linge szát in Kaszte, Virvu Hereusuluj, Hogouluj.
Erdő: In Redusicza, In gyalu Gysursi, Pereu Siréczi (Makkos).
1864-ben Radusitia, La Curmatura, Stinatie, Oarza, Pe Pareu, Dupa Gredini, La Eclesie, Pe Hereusiu, Sub Hereusiu, Podulu Hereusiului, In Pojeni, Pereu Giredie, Lonkucza, Keprinyis, Pojeny, Facza irtován.
1841-ben 58 fi, 53 nő, együtt 111, 1844-ben egy fi nemes, 52 fi, 47 nő pór, együtt 100, 1841-ben füst volt egy papi, 15 zselléri, 1841-ben együtt 15 füst.
1857-ben 111 lélek lakik itt 18 házban. 1886-ban 140 lakosból 137 gör. kath., 3 zsidó. 1891-ben 166 lakossal, ebből 156 gör. kath., 10 zsidó.
Adója: 1779-ben 58 frt 12 kr. 1845-ben 64 frt 56 kr. 1898-ban 434 frt 76 kr.