Mérések, megfigyelések
Mérések, megfigyelések
A Föld éghajlatának jelenlegi szintű ismeretéhez hosszú évtizedek mérései kellettek a világ sok ezer pontján. Ugyanígy a pillanatnyi időjárás megállapításához vagy az előrejelzéshez – különösen, ha hosszabb távról van szó – egyidejűleg mért adatok milliói kerülnek felhasználásra. A globális méretű meteorológiai megfigyelő rendszert a nemzetközi meteorológiai intézetek tartják fenn, de munkájukat az ENSZ egyik szakosított szervezete, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) koordinálja.
Az adatgyűjtés legalapvetőbb összetevője az időjárás-megfigyelő állomások hálózata. Közel tízezer ilyen állomáson éjjel-nappal 1-3 órás gyakorisággal mérik a legfontosabb meteorológiai elemek (hőmérséklet, légnyomás, légnedvesség, csapadék, szél stb.) értékeit. Felszínközeli méréseket folytatnak az óceánokat járó hajók ezrein is. Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt a tengereken telepített lehorgonyzott vagy a tengeráramokkal sodródó automata állomások száma; ezek adatait mesterséges holdak gyűjtik össze és továbbítják a földi központokba. A légkör magasabb rétegeinek rendszeres vizsgálatát léggömbökkel felbocsátott műszerek (rádiószondák), időjárási radarok, repülőgépek és meteorológiai mesterséges holdak végzik.
A folyamatosan termelődő adattömeg nemzetközileg egységesített szabályok szerint az egész világot behálózó meteorológiai távközlési rendszer segítségével jut a nagy előrejelző központokba. Az adatgyűjtés sebességére jellemző, hogy a – mondjuk – Szegeden végzett mérések tíz percen belül Budapestre kerülnek, húsz perc múlva már a nemzetközi csatornákba jutnak (sok más magyarországi állomás adataival együtt), egy órán belül Európa minden fővárosába megérkeznek, s ezzel szinte egy időben az északi félteke két meteorológiai világközpontjába, Moszkvába és Washingtonba is. Ezt a szünet nélküli adatáramlást ma már majd mindenütt számítógépek irányítják. Az adattovábbításban – különösen a kontinensek között – egyre nagyobb szerepet kapnak a mesterséges holdak.
