ELSŐ RÉSZ.
A’ részegekrűl.
Jól fel öntött a’ garatra.
Csizmájában se szereti a’ vizet.
178Nem tölti csizma’ szárába a’ bort.
Azt se tudgya: fiú é? vagy pedig leány.
Pintes korsó. – Bor korcsola.
Bor gazda fért az eszéhez.
179Krisztus palástyát is bé inná.
Soha nagy torka bé nem telhet.
Fúrták faragták, még is torkát feneketlen hagyták.
Gyermekségétűl fogva ki nem józanodott.
A’ sok húzásban ki állott esze.
Bor kulacs. – Bor csutora.
Kicsin ugyan a’ csikó, de jól húz.
Nem előre, hanem hátra tántorog.
A’ leg frissebb víznek szagátúl is irtózik.
Jobban ösmeri a’ cégéreket, mint a’ körösztöket.
Erősen veszekszik a’ tele bugyogókkal.
Jól fel hörpentött Urunk’ vérében.
Jól bé vett a’ szentelt vízbűl.
Száraz torkú. – Sima gégéjű.
Meg járta fejét a’ Budai Török vér.
Úgy iszsza a’ bort, mint a’ vizet.
Talán több bort ivott; mint te vizet láttál.
A’ fölső várat meg vette a’ bor.
Versent iszik akár kivel.
Jól meg tanúlta bor az úttyát.
Talán a’ gődénnek torkát béllelte ki.
Meg látogatta szent Péter szakállát.
Tizszer is ki józanodik esttig.
Ugyan tántorog ám Moharaj Uram.
A’ Bécsi kapun se tudna bé menni.
A’ széles úcca is keskeny.
Minden cégérhez köszön csulaj.
Hatszor is okádik, utánna megmeg iszik.
Ha éjjel jön is; ki nem tér a’ bor elől.
Boros hordó. – Tele kupa.
Hamarébb köszön a’ cégérnek, mint az embernek.
181El érte a’ nyúló nyálas piszszentés.
Úgy lógattya részeg fejét: hogy szinte el veszti.
Nehezebb feje, mint fara.
Tele hordóban lakik Diogenes.
Kocsmárosné kápolnája, a’ kocsmáros Káplánnya.
Ser, bor mind itala, mind étke.
Mihelyt a’ palackot láttya, tüstént ihatnék.
Inkább Herkulesnek kezébűl a’ buzogánt, mint ennek a’ palackot facsarhatod ki.
Korsó’ fenekire veti a’ körösztöt.
Vérét vette Budán a’ vörös korsónak.
Idején reggel bé köszön a’ csap szekbe.
Meg nem veti a’ kóstolót.
Ugyan jól meg tudgya fejni a’ palackot.
Bor iszák. – Kérges már a’ torok.
Ez is többet ivott, mint a’ veréb szokott.
Mind előre, mind hátra erősen támaszkodik.
Jól meg vetette magának az ágyat.
Nemes levelét is bé itta.
Többet jár a’ korcsmába, mint a’ templomba.
Minden adóssága a’ kocsmákon vagyon.
El temették a’ tele hordókat.
Reggel kezdi az italt, este nem végzi.
Jól bé tekintett a’ korsóba.
Még a’ vér ejtéke is bor.
Ki verte bor himlő pillangos orcáját.
Tisztább feneke, mint szájja.
183Szaga után borra, mint jó visla nyúlra.
Meg húzta a’ korsót nagy szív buzgósággal.
Meg meccik a’ torkát; ha el veszik a’ borkát.
Meg lehet fejni egy kupa bor mellett.
Midőn a’ bort nyeli, semmi akadály a’ torkán.
Pogány lesz egy kupa borért.
Csak innia adgy, apját is el tagadgya.
Mind egygyik szeme egy egy kulacs.
Reggeli izzadsága is bor szagú.
184A’ bajuszos kétszer iszik.
Délben is éjszaki hajnal az orcája.
185Minden nap rókát nyúz.
Mi atyánk Isten: nagy korsó.
Holt részeg. – Hójagos pohár.
Mi lehet torkának a’ Budai szőllő?
Vászon korsó a’ torka, de lukas.
Tudgya: melyik korcsmán árúllyák a’ jó bort.
Úgy habarja a’ szavakat, hogy alig érthetni.
Nem nyeli; hanem csúsztattya a’ bort.
Gyakran láttya a’ korsó’ fenekét.
Mást beszéll Bodóné: mikor a’ bor’ árrát kérik.
Sokat szűrt a’ foga köztt.
Meg verte őtet a’ sok meg áldgy’ Isten.
Gyakran meg árt a’ Sz. János pohara.
Nagyobb ehető, mint iható.
A’ mi ételét illeti; könnyen el férne az egy cégéren; a’ mi pedig italát, nem keveset iszik, hanem sokszor.
Ki verte orcáját Sz. Antal’ tüze.
Szemeibűl bor szikrákat hány.
Szemeibűl is ki teccik a’ vörös bor.
Aprózza immár a’ szavakat.
Tele húzta magát borral, mint jó pióca vérrel.
Nem is beszéll, hanem höbög.
Feneketlen torka, mint a’ szabó gyűsző,
Szaporán ejti egymás után a’ szavakat.
El ázott a’ malom kerék kövestűl.
186Nem érteni: Törökűl beszéll é? vagy Tatárúl.
Sokszor az orrával turkállya a’ földet.
El bírja a’ poharat; de a’ gyűszűt nem.
Csak szerencsére józanodik ki Vasárnap.
Fejébe ment a’ bor szesz.
187Iszik: mint a’ Bécsi Német.
Borral mosdik, kolbászszal törülködik.
Iszik mint Berényi Török.
Hol a’ poharak csúsznak, a’ titkok sikámlanak.
Részeg ember előtt terhes szekér ki tér.
Ihatnék: mint a’ szomjú kert.
Részeg ember előtt mi Urunk is ki tért.
Józan a’ mit gondol, részeg arrúl csahol.
Gyermek, részeg, bolond mondgyák az igazat.
Gazda kapállya a’ szőllőt kurv’annya a’ vendégnek.
Két pint bor alig ásztattya meg torkát.
A’ bor leg elől is lábárúl ejti le az embert.
A’ borban is lakik igazság.
Részeg ember’ imádsága; beteg ember bőttye.
Ki részegen lop, akadgyon fel józanon.
Kaprozik a’ szeme, mint a’ holtt részegnek.
Ki jozanodott é ő valaha?
Szédeleg a’ lába, tántorog a’ feje.
Nem irtózik más pokoltúl, hanem: ahhol ki nem kötik a’ cégért.
188Oly erős bort kedvell, mely benne a’ halálos vétket is meg öli.
A’ sörnek is csak bor az annya.
Borbéski Uraságtúl származott.
Pénzzét, eszét a’ kocsmában hagyta.
Nehéz józanon viszszá adni annak az embernek orrát, melyet részeg korában el harapott valaki.
Annyit ivott: hogy foga is ki ázott.
Aszszony fán is el kél a’ bor.
189El búsúl nap esttig tele korsó mellett.
Sok jó borocskát el morzsolt életében.
A’ molnár akkor iszik leg több bort, mikor vize leg több.
Inkább szereti a’ kocsmát, mint a’ vendég fogadót.
190Nehéz a’ részegnek szájára lakatot vetni.
Holtta után teli hordóba temettetni magát.
Jó a’ bor, de mértékletességgel iva.
Tégla égető kemence a’ torka.
Ha borba feresztenék, bőre is el inná a’ bort.
Egy ice gyomrában, kanál víz a’ tengerben.
Inkább olvasóját, mint korsaját felejti el.
Viz italtúl nád termett orrában.
Első fördőjét is borból készitették.
Mindenkor van oka az ivásra. Ha az esső esik; essék (úgymond) nékem is. Ha száraz az üdő: ide (úgymond) a’ korsót, hadd essék.
Száz malmot hajtana el az a’ bor, melyet életében le eresztett torkán.
Ha fris vize volna, abba hagyná a’ leg jobb sört, és csupán bort innék.
Ki a’ részeggel veszekszik, nem az ott’hon valóval veszekszik.
Néki mindennap Dömötör napja vagyon.
191Nálla mindennap csikókat billegzenek.
Sokat vesz ki emberbűl a’ bor.
El kél a’ jó bor cégér nélkűl is.
Leg inkább a’ koldúsok tudgyák: hol a’ jó bor.
Kik sorra isznak, egy mást meg nem csallyák.
El költi: hogy kárba ne veszszen.
Nem szánnya föl költeni a’ csaplárost.
Részegesnek a’ bor édes annya’ teje.
Fel tette szent Anna’ kontyát.
Csak azért iszsza meg: hogy más meg ne igya.
Ki a’ szőllőt fel találta, nem csupa ember volt.
Ki a’ szőllőt kapállya; pénz mellett áldást is nyer.
Szeget szeggel kell ki verni.
Erősen borozik a’ legény.
Addég iszik, még egy egyenest léphet.
Addég iszik, még valakit lát.
Tele borral, mint a’ spongyia vízzel.
Apja se töltötte a’ bocskorába a’ bort.
Jobb a’ Krisztus főztte, mint Kristóf melegítette.
Akár miért se adna egy kupa bort.
Eszem iszom törzsökébűl származtak elei.
Ha ruhája rongyos, kocsmában vette a’ posztót.
Nem fél a’ vízi betegségtűl.
A’ részeg későn virrad, hamar alkonyodik.
Akár a’ részeg Németnek beszélly.
Van annak, a’ ki meg nem iszsza.