Drámái
Drámái
Színpadi művei közül érdekes a Boldogtalanok. Az elmúlt esztendőben juthatott csak színpadra, születésének csaknem ötven esztendős jubileumán. 1915-ben jelent meg a Nyugatban, és a húszas évek elején az Írók Színháza játszotta csupán, Forgács Rózsival a főszerepben.
Stílusában a mű a naturalizmussal tart rokonságot. A züllés képeit tárja elénk: hogyan lesz Huber Vilmos papi nyomdászból, meggyalázott életében afféle szörnyeteg, akit elfojtott képességei a romlás és rombolás útjára visznek. Az elvadított ösztönök mint a társadalmi züllés következménye – ez a mondanivalója a műnek, egy nyers és durva, zaklatottan költői szóismétlésekkel élő drámában, mely talán egyetlen maradandó tanúja Magyarországon a naturalizmus lélektani irányzatának.
IV. Henrik király című drámájában (1931) a történeti ábrázolást egyesíti lélekani szemlélettel. A "Henrik"-drámának Shakespeare hatására alkotott hőse rejtélyes szenvedély megszállottja. Egyszer csepürágó a trónon, másszor hatalmas fejedelem; játszik és szenved, mulatozik és megtiporja magát. Amikor szőrcsuhában vezekel a pápa előtt – "canossát jár" –, alázatából hirtelen 407sértettség lesz, majd egekig csapó gyűlölet. Amikor viszont a nép fogadja a szívébe: tüzes vasról szónokol.
Rejtélyes személyiség tehát: csak a formátuma bizonyos, a tartalma nem. Élete folytonos metamorfózis és hányódás: érzelmes, kegyetlen, csapodár és szerelmes. Egyetlen tulajdonsága uralkodik rajta: hogy "mindig átallépi, mit átallépni nem lehet".
A lázadó – ez Henrik király, középkori öltözetben, ahogy egy magát középkori szerzetesnek álmodó költő, Füst Milán megteremtette. Henrikben az esendő emberség kiált az égre: sors és istenek ellen vállalja a nagy kísérletet, hogy magában és egyedül a világ gondjait vegye a vállára. "És bolyong tébolyultan, mint akit az Isten elhagyott" – ezt az átkot mérik rá, s ő elfogadja a kihívást. Henrik bukásának pillanatában megvilágosodik Füst Milán víziója: egy indulataiban megtisztult lázadó (minden ellen lázadó) humanistát rajzol drámai költeményében; egy embert, aki szembeszáll a kegyetlen világ törvényeivel.
1931-ben született ez a dráma. A dátum fontosabb, mint az, hogy Henriktől egy ezredév választ el. A minden és mindenki ellen lázadó ember jelképe akkor haladó eszme volt, ezért kerülhetett ez a súlyos léptű, veretesen jambikus sorokban írott mű csak születése után egy emberöltővel először magyar színpadra.
