DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Megint egy botránytörvény van előttünk, a piaci folyamatok kormányzati lenyúlása önkényes átalakításának a kísérlete. És ahogy ismerjük a fideszes többség szolgai szavazási magatartását, ennek a megszavazására biztos, hogy sor fog kerülni.
Ez úgy van itt becsomagolva, hogy uniós észrevételek nyomán kell hozzányúlni a reklámadóhoz, de a kiinduló probléma az, hogy jogalkotási eszközöket akar a Fidesz arra használni - mintegy korbácsként használva a jogalkotást, a rendkívüli adófizetés lehetőségét a Fidesz -, hogy a piac egyes szereplőit ellehetetlenítse, megrendszabályozza, tehát korlátozza azt a szabadpiaci, vagy a közszolgálatisághoz hasonló, de legalábbis független politikai tartalmú működést, ami neki eredendően nem tetszik.
Tehát valahol ez is a lopakodó diktatúra, a lopakodó fasizmus kiépítésének az egyik eszköze. (Bányai Gábor a fejét fogja.) Önök most persze fogják a fejüket, hogy maguk erről nem tudnak. Hát persze, nem így születtek, de ha kicsit olvasnának még erről, akkor lehet, hogy ráismernének, a történelem során ez hogyan szokott volt lenni.
Ilyen tekintetben egyáltalán nem rózsás ez a helyzet, hogy míg Andy Vajna nem fizet adót a legeslegnyereségesebb szerencsejátékkaszinós üzletág után sem, tehát milliárdos adókat szavaztak meg neki, hogy ne kelljen befizetnie, ugyanakkor itt egyértelműen piacátrendezési vagy piacbefolyásolási, megrendszabályozási céllal kivetnek egy 9 százalékos rendkívüli adót, amivel ezt az üzletágat praktikusan teljesen agyoncsapják.
Ez az önök belháborújának a része. Korábban az RTL Klubot akarták megrendszabályozni, illetve a TV2-t kedvezményezni, most pedig Simicska Lajos korábbi kedvenc oligarchájuk cégeit akarják még nehezebb helyzetbe hozni.
(11.40)
Az ominózus G-nap után, amit nem akarok kifejteni itt a parlament keretei között, hogy ki mit nyel, kénytelen nyelni a G-nap után, az megmutatkozik egy ilyen durva törvényjavaslatban is. Tehát az, amit Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr előterjesztett, hogy az adó mértékét 5,3 százalékról júniusra 9 százalékra emeli, ez egy nagyon durva lépés, a hatályos törvény ugyanis még progresszív megoldást alkalmazott, az 5,3 százalék mellett egy nullaszázalékos adókulcs is alkalmazható volt 100 millió forint árbevételig. Jelen javaslat értelmében az eddig befizetett reklámadót már úgynevezett túlfizetésnek minősítik, így az adózónak valahol visszajár. Államháztartási adatok szerint ez mintegy 23 milliárd forint visszafizetését jelenti a vállalkozásoknak 2017-re vonatkozóan, május 31-éig nullaszázalékos adókulcsot ír elő a befizetés-visszautalás megelőlegezése céljából.
Az emelés annyiban váratlan - majdnem dupla, kétszeres emelésről van szó -, hogy Varga miniszter úr éppen a múlt héten nyilatkozta azt a Magyar Időknek - tudják, ez az önök kormánypárti lapja, amelyik mindig igazat mond -, hogy nem készülnek adóemelésre, aztán pár napra rá beterjesztették; szemben az ellenzéki vagyonadós terhekkel, ők nem gondolkodnak semmilyen tehernövekedésben, inkább a feketegazdaság visszaszorításával szeretnének pluszbevételt szerezni a költségvetésnek. Bár az kétségtelen, hogy a korábbi évek tapasztalatai alapján az ilyen mondásokat gyakran követték konkrét adóemelések, tehát amit önök mondanak az adócsökkentésről, az összességében nem igaz, mert lehet, hogy a személyi jövedelemadót csökkentették, ami a magasabb keresetűeknek kifejezetten jó, ugyanakkor olyan forgalmiadó-jellegű szektoriális különadókat vezettek be, amiket viszont minden ember, a legkisebb keresetűek is kénytelenek megfizetni, tehát sújtja a magyar lakosságot.
Az időzítés nagyon szerencsétlen volt, tavaly novemberben jelentette be az Európai Bizottság, hogy véleménye szerint a magyarországi reklámadó bizony sérti az uniós állami támogatási szabályokat, mivel annak progresszív adókulcsai szelektív előnyt biztosítanak egyes vállalkozásoknak; utalnék itt például a TV2 ügyére. A döntést legkésőbb 2017 januárjáig kellett volna végrehajtani - mármint az EU döntését -, a kormány azonban az Európai Bírósághoz fordult, és az ítélethirdetésig kérte a végrehajtás felfüggesztését. Március 24-én azonban megérkezett a rossz hír a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, a kérelmet az Európai Bíróság elutasította, így rohamtempóban neki kellett állni a megoldásnak.
A tartalmi észrevételek tekintetében szeretném elmondani, hogy az Európai Bizottság novemberi döntésében két kritikus pontot fogalmazott meg a magyar reklámadóval kapcsolatban. Először is a többkulcsos adókulcsokat kifogásolta; másodszor, hogy a kedvezményekkel a kisebb vállalkozásokat előnyben részesítik, mivel a magyar megoldás nem nyereség-, hanem árbevétel-alapú, azonban hiába nagy egy cég árbevétele, még nem biztos, hogy az nyereségesebben is működik, mint egy kicsi vállalkozás. A javaslat e problémák megoldására hivatkozik, de valójában egyiket sem oldja meg. Hiába törlik a nullaszázalékos kulcsot, a 100 millió forintos adóalaprész adómentességével ugyanezt érik el. Tehát ez a kedvezmény a kisebb vállalkozásokat gyakorlatilag mentesíti az adó megfizetése alól, így a kritizált torzító hatás abszolút nem változik. Nem minthogyha mi azt szeretnénk, hogy a kisvállalkozások fizessenek; mi azt tartanánk jónak, ha ilyen szektoriális adó egyáltalán nem lenne. Ez egy agyrém. Most itt próbálkoznak mindenféle trükkökkel egy rossz konstrukció mentén, aminek az az oka, hogy egyes cégeket agyon akarnak csapni a 9 százalékos reklámadóval.
Az Európai Bizottság véleménye szerint a nyereségalapú adókkal szemben az árbevételen alapuló adóknak ugyanakkor nem lehet célja, hogy figyelembe vegyék az adott árbevétel elérése során felmerült költségeket, és ténylegesen nem is veszik azokat figyelembe. Magyarország nem igazolta az árbevétel és a teherviselő képesség közötti állítólagos kapcsolat meglétét - mint ahogy ez közgazdaságilag nem is biztos, hogy létezik. Az adókulcs majd’ kétszeresére emelésének egy oka lehet csak: amit a kormány kénytelen kifizetni, azt rögtön vissza is akarja szedni.
A szakmai szervezetek, így a Magyar Reklámszövetség is az egész tervezet kidobását javasolja, menjen az egész a kukába. Urbán Zsolt, a Magyar Reklámszövetség elnöke szerint a kormányzat ilyen mértékű beavatkozása a reklámipar működésébe riasztó következményekkel járhat a piaci szereplőkre. Az ügynökségi piac finanszírozhatatlanná válik, megnő a pénzügyi kockázata a médiaoldalnak, és hatalmas adminisztrációs teher hárul a hirdetőkre és a médiavállalatokra egyaránt. A szakmai szervezetek továbbra is úgy vélik, hogy a reklámadó vélt gazdasági előnyei messze eltörpülnek a gazdasági hátrányok mellett, ezért az alábbi szakmai szervezetek együttesen kérik a kormányt, hogy fontolja meg a reklámadó teljes kivezetését. Felejtsék el, kedves képviselőtársaim!
Mindezekből adódóan az MSZP a jelen törvényjavaslat elfogadását nem javasolja, mert a magát az adócsökkentés kormányának nevező propaganda ellenére itt kétszeresére emeli a reklámadót, amit végeredményben a vásárlók fognak megfizetni, tehát ez a vásárlókat fogja sújtani.
Szintén nem támogatható, hogy semmit sem old meg a kormány jelen előterjesztésével az Európai Bizottság által felvetett problémákból, ráadásul igen durva az adóprés, tovább durvul. Az 1-3 fős kis szerkesztőségeken kívül minden társaság adóterhe kétszer olyan súlyú lesz, mint eddig, így már a magyar vállalkozások is közel kerülnek az ellehetetlenüléshez. Ne tegyék, képviselőtársaim! Miközben az állami propagandából élő TV2, az Origo, az Echo TV - amit most Mészáros Lőrinc megszerzett, aki nem azonos Orbán Viktorral, csak a pénztárosa -, majd ezeket az orgánumokat adófizetői pénzekből bőségesen kompenzálni tudják. (A Jobbik szakértői páholyában egy hölgy hangosan beszél, nevetgél.) Tehát itt nem jelent gondot, kedves, a karzaton hangoskodó kolléganő... (A hölgy továbbra is hangosan beszél.) Nem tetszik észrevenni, hogy kicsit hangosnak tetszik lenni ott hátul? (Az elnök csenget. - Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.)
