FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elvándorlás ma hazánk egyik legnagyobb problémája, fiatalok és kevésbé fiatalok százezrei kényszerülnek arra, hogy külföldön vállaljanak munkát, elhagyják szülőhazájukat és próbáljanak külföldön boldogulni. Hetente jelennek meg a riasztó statisztikai adatok, elemzések, felmérések az elvándorlás mértékéről.
(9.30)
Én csak egyet szeretnék idézni, a Népességtudományi Kutatóintézet néhány hónappal ezelőtti adatát, miszerint rövid távon migrációt tervezők aránya 27 százalék, hosszú távon migrációt tervezőké pedig 28 százalék. Egy kicsit ízlelgessük ezeket a riasztó adatokat. Ennek a 18 és 39 év közötti korosztálynak, akik között a felmérés készült, több mint fele, 55 százaléka gondolkodik külföldi életben, gondolkodik abban, hogy elhagyja hazáját. Ha esetleg valakinek ezek a statisztikai adatok nem tűnnének reálisnak, akkor a tünetek is azt mutatják, hogy nagyon komoly probléma van. Az elmúlt hetekben számos cikk, újságcikk foglalkozott azzal, hogy a Balatonon például hiánycikk már a tapasztalt vendéglátós. Tudjuk nagyon jól, hogy sok helyen a szakemberek hiánya is nagy probléma, az orvosok hiányáról pedig már nem is beszélek, ez mindannyiunk számára egyértelmű. Nagyon nagy problémáról van tehát szó.
Mielőtt a konkrét kérdésekre rátérnék, néhány alapvetést szeretnék tisztázni, és szeretném ebben kérni a kormány álláspontját. Az egyik legfontosabb kérdés az elvándorlás témakörében, hogy mikor is gyakorol végre önkritikát a kormány, hogy igenis van felelőssége abban, hogy ilyen szintet ért el az elvándorlás és az elvándorlásban gondolkodók aránya. Nagyon fontos ez, mert önöktől eddig olyanokat hallottunk, hogy meg kell érteni az idők szavát. Sőt, azt is elmondták, hogy kalandvágyból mennek el a fiatalok és a kevésbé fiatalok, mert ez motiválja őket. Ezzel szemben úgy gondolom, a szomorú valóság az, hogy ma már szinte az nevezhető kalandvágynak, ha valaki itthon próbál fiatalként boldogulni, olyan helyzetet alakítottak ki önök Magyarországon.
És nagyon fontosnak tartom azt leszögezni, hogy az önkritika nem a Jobbik számára fontos. Rég túl vagyunk már ezen a presztízskérdésen. Azért tartom én ezt egy fontos, alapvető kérdésnek, mert mindaddig, amíg nem vallják be, hogy igenis, önöknek is van felelősségük ebben a helyzetben, addig kérdéses, hogy elindulnak-e egyáltalán azon az úton, ami a megoldást jelentheti, ami azt jelentené, hogy lehessen csökkenteni ezt a hajlandóságot, hogy minél több fiatalt és kevésbé fiatalt haza tudjunk hozni.
A másik alapvetés pedig, amit szeretnék tisztázni, hogy mikor fogják végre a súlyának megfelelően kezelni ezt a kérdést. Ez, ugye, összefüggésben van az első alapvetésemmel, de úgy gondolom, ezt is fontos tisztáznunk. Ugyanis látni kell, hogy ez a kérdés messze túlmutat a személyes problémákon, azoknak a problémáján, akik el kényszerültek menni Magyarországról. Hiszen a nemzetünk jövője szempontjából ez egy nagyon fontos, égető kérdés. Nem mindegy, hogy fenntartható lesz-e a nyugdíjrendszer, nem mindegy, hogy a demográfiai válság hogyan alakul. Tudjuk nagyon jól itt is a riasztó adatokat. Nem mindegy, hogy lesz-e értelmisége még ennek az országnak, szakmunkásokról nem is beszélve.
Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartom, hogy önök a súlyának megfelelő módon kezeljék ezt a kérdést. Szinte minden törvényjavaslat esetén, minden felszólalásuk esetén hangsúlyozzák, hogy milyen lépéseket terveznek annak érdekében, hogy hazahozzák a külföldre vándorolt fiataljainkat. Nagyon fontosnak tartanám ezt a kérdést, sajnálom, hogy eddig nem került erre sor. És önöktől szinte nem is hallani erről a problémáról, úgy tekintenek erre a problémára, mintha nem is létezne, és csak az ellenzéknek lenne ez egy hóbortja (Az elnök csenget.), hogy mi ezt időnként felvetjük, és felnagyítva előadjuk. Közben pedig a riasztó statisztikai adatok a mi komoly problémafelvetésünket igazolják.
Azt is szomorúnak tartom, hogy az új ciklusnak új reményekkel vágtunk neki, bíztunk benne, hogy majd önök ezzel a problémával fognak foglalkozni, ehelyett azt láthattuk, hogy ismételten csak szinte kizárólag a saját problémáikkal foglalkoztak. Az önök érdeke volt, hogy megváltoztatták Budapesten az önkormányzati választási törvényt, ezt diktálta az önök érdeke. De azt is láthattuk, hogy a házszabályt is rögtön módosították annak érdekében, hogy önöknek mindenképpen meglegyen a kétharmaduk. Csak éppen, mondjuk, ezekkel a fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal nem foglalkoztak. Pedig nagyon fontos lenne.
Fontos lenne például beindítani a bérlakásprogramot, ami régi pontja a Jobbiknak, és többen is követeltük már ezt az Országgyűlésben, ami megoldhatná ezeknek a családoknak, ezeknek a fiataloknak az önálló életkezdéshez szükséges lakásproblémáját. Fontos lenne a felsőoktatás finanszírozásának növelése, ugyanis manapság nagyon sokan azért mennek külföldre, mert ott ingyen tudnak tanulni, itt pedig az állami helyek szűkös száma miatt nem tudják ezt megtenni. Pedig érdekes módon még egy OECD-tanulmány is rávilágított arra, hogy a felsőoktatás finanszírozása busásan megtérülő befektetés az állam számára, konkrétan, tényekkel támasztják alá, hogy megközelítőleg 25 ezer dollár kiadást jelent ez az államnak, és adó és járulék formájában, sokéves összevetésben 275 ezer dollár bevételt hoz az államnak. Ez tehát nagyon is megtérül.
Kérdés tehát (Az elnök csenget.), hogy mikor fognak önkritikát gyakorolni, mikor foglalkoznak a kérdés súlyának megfelelően ezzel az elvándorlással, és mikor tesznek konkrét lépéseket.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
