DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy újabb mesterpéldáját látjuk annak a fajta törvénykezésnek, amit a politológus szakértők voluntarizmusnak hívnak, azt hiszem, a köznyelv akarnokságnak vagy öncélúságnak hívná ezt.
Hallottam, amikor elmondták, hogy adójogszabályokat azért hozunk, hogy az arányos közteherviselésből mindenki megfelelően kivegye a részét, és ez azt szolgálja, hogy hozzá tudjunk jutni a magyar állam által biztosított közszolgáltatásokhoz. Valójában ez az adójogszabály csak ennek nem felel meg. Megfelelhetett volna, hogyha nem öncélú, és nem azért hozzák ide, a Ház elé, hogy ne lehessen róla vitatkozni, hiszen a bizottsági üléseken ezt nem lehetett napirendre venni. Nem lehetett napirendre venni a Költségvetési bizottságban azt az adójogszabályt, amely nyilvánvalóan nem kapcsolódik a költségvetéshez, és annak nem termel bevételt. Általános vitája nem volt, ezért most ezt természetesen itt kell lefolytatni.
Öncélú azért is, mert van egy olyan érdek, amely valójában nem létezik, de mégis önök megvédik, és azért, mert van egy valós érdek, amit pedig el kívánnak leplezni. Ez a valós érdek az, hogy vannak a kormányhoz nem hű, a kormánytól nem függő médiumok, amelyeknek az adóterheit növelni kell. Miért kell növelni az adóterheiket? Azért kell növelni, mert a válságban folyamatosan csökken a reklámpiac, folyamatosan csökkennek a reklámköltések, és az állami megrendelések által önök kényükre-kedvükre egyes médiumokat kényeztethetnek, másokat pedig természetesen büntethetnek ezekkel a megrendelésekkel. Ez a valós célja ennek a jogszabálynak, nem az, ami általában egy adójogszabálynak a célja kellene hogy legyen, hogy arányosítsa a közteherviselést, új forrásokat vonjon be a költségvetésbe, azt pedig közszolgáltatások nyújtására fordítsa, amit minden magyar állampolgár nyugodtan igénybe vehet.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy nincsen költségvetési indoka annak, hogy ezt az új adót be kell Magyarországon vezetni. És még szép, hogy nincs, hiszen akkor meg kellene magyarázni, hogy miért kell egy új adót bevezetni Magyarországon, amikor jobban teljesítünk; akkor el kellene mondani, hogy kétszer 170 milliárd forint hiányzik a magyar költségvetésből, és hogyan kívánják ezt egyenesbe hozni; és természetesen azt is el kellene mondani, amit az önök által megszavazott stabilitási törvény is előír önöknek, meg kellene mondani, hogy mire kívánják felhasználni az újonnan kiszabott adóból befolyó többletbevételt. Ezekre a kérdésekre nem kell válaszolni, mert öncélúan és természetesen a szakmai egyeztetéseket megkerülve, közigazgatási egyeztetéseket is megkerülve - itt hadd tegyek egy kitételt, azt lehet hogy érdemes lett volna egyébként, hiszen ott szakemberek ülnek, és ki tudták volna gyomlálni belőle ezt a rengeteg hibát - elénk hozzák ezt a jogszabályt, és meghallgatjuk az összevissza érveléseket.
Államtitkár úr, ebben tényleg összevissza beszéltek. A Költségvetési bizottság előtt ön azt mondta: „Ez hatalmas összeg, amire nagyon oda kell figyelni, hiszen ez egy kistelepülésnek milyen sokáig elég volna, egyéves költségvetése, kétéves költségvetése, hároméves költségvetése lenne.” Ezt mondta államtitkár úr, ott ültem. Végül is a tej árával is összehasonlíthatta volna, mert legalább ugyanannyi köze van a kettőnek egymáshoz, mint a települések költségvetésének a kiszabott reklámadóhoz. De ön ezzel érvelt, mert abban a pillanatban ez olyan jól hangzott.
Én szeretném azt látni, amikor a kormányoldal, főleg a kormányzati szereplők ugyanilyen harcosan kiállnak, amikor 4 milliárd forintot elengedünk a szerencsejáték áfájában. Ott nagyon bőkezűen adunk, itt pedig valamiért elveszünk. A pontos célt meg kell tudni határozni, a pontos cél az, hogy a kormányhoz nem hű, a kormánytól nem függő médiumoknak növelni kell az adóterheit. Abba kell hagyni az összevissza beszélést ebben a dologban, ha ez a cél, ezt kell mondani. Az adójogszabályok egyébként szerintem erre alapvetően nem alkalmasak.
De nézzük még azt, amit itt sokan említettek: a magyar vállalkozók és a magyar kkv-k. Önök ugye, azt várják el, és ez volt az unortodox nemzetgazdasági politikának az alapja, hogy majd a belső kereslet és a belső fogyasztás iszonyatosan sokat fog nőni.
(12.10)
A magyar kkv-k 2,5 milliárdot (sic!) költhetnek mostantól adómentesen reklámozásra. Ahogyan azt Lukács Zoltán képviselőtársam is elmondta, hogy ez mitől 2,5 milliárd, szerintem ebben a teremben ezt most senki nem tudja megmondani. Hogyan lett a 25 ezerből 2,5 milliárd? Egy-két mérlegbeszámolót megnézve az ember azt látja, hogy a marketingköltések nagyjából 50-90 milliárd forint között vannak egy magyar kkv-nál. (L. Simon László: Mennyi?!)
Hogyan jött ki a 25? Erre a kérdésre nem fogok választ kapni természetesen, mert az öncélú jogalkotásnak a kérdésekre való válaszadás nem sajátja, és éppen ezért nem is fogják önök ezt nekünk megmondani. De ha kevesebb potenciális vevőt tud megszólítani egy vállalkozó, ha kevesebb árut tud eladni, kevesebb lesz a bevétele, kevesebb bért fog fizetni vagy éppen kevesebb embernek fog fizetni bért. És természetesen nem fog fejleszteni, mert ha véletlenül fejlesztene, akkor azt csak jó drágán tudja bevezetni a piacra, jó drágán tudja csak meghirdetni, azért, mert önök teljesen más indokból kivetettek egy reklámadót azért, hogy megregulázzanak valakit, illetve megregulázzanak egy darab kereskedelmi adót.
A végrehajthatóság kérdésében, úgy gondolom, vissza fogunk még térni erre a törvényjavaslatra, ugyanúgy, ahogyan azt Schiffer András képviselőtársam is mondta. Abban az esetben, ha véletlenül nem fizeti majd be a hirdetés jogosultja az adót, azt nem tudom, honnan fogja vajon tudni az, ahol hirdet ez a cég, hogy éppen a 2,5 millió előtt vagy után tart-e majd egy cég. Ez egy nagyon érdekes kérdés lesz, és az ellenőrzés kérdése is nagyon-nagyon érdekes dolog lesz majd ebben. Úgy gondolom, hogy ezekre nem ad választ ez a jelenlegi törvényjavaslat.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy akkor, amikor Magyarországon szűkülnek a munkalehetőségek, akkor, amikor Magyarországon szűkül a piac sok esetben, sok helyütt, akkor önök megint egy szegmenst sújtanak. Hiszen ezeket a reklámokat valaki előállítja, ezeket a reklámokat valaki elkészíti, ezeket a reklámokat valaki közzéteszi. Ezek után ezek vagy drágábbak lesznek, vagy éppen csak nem is lesznek. Pedig ők szerintem magyar adófizetők, magyar dolgozók, magyar emberek, akik itt bérből szeretnének megélni.
Emelkedni fognak a hirdetések árai, és úgy gondolom, hogy ezzel nem azt a kívánt célt fogják elérni, amit nem kívánnak elleplezni. Csak azt az egy célt lehet elérni, amit önök folyamatosan el kívánnak leplezni.
A törvény indokolása, illetve az azóta történt események, úgy gondolom, már nem indoklás, ez már kínos magyarázkodás. Nagyon kínos ez, úgy gondolom, mindenkinek. Ahogyan itt ezt már többen elmondták, ez a Magyar Országgyűlés tekintélyét, a magyar törvényekbe vetett hitet, a törvényalkotói akaratnak a nagyjábóli belövését, úgy gondolom, olyan szinten sérti ez a törvényjavaslat, amellyel nagyon nehéz volna versenyre kelni. Meg kellett volna szokjuk már az elmúlt időszakban, meg kellett volna szokjuk már az elmúlt években ezt a fajta egyéni indítványos, mindenfajta szakmai egyeztetést, közigazgatási egyeztetést megkerülő és most már a bizottságok által meg nem tárgyalt javaslatoknak a Ház elé hozását, de úgy gondolom, hogy ez megszokhatatlan, méltatlan ennek a Háznak, méltatlan a magyar törvényhozásnak a tekintélyéhez, és rombolja azt. Nem lesz jogbiztonság.
Nagyon örülök neki, hogy nem vésték gránitba ezt a jogszabályt, mert szépen lassan elfogyna a vésőnk, és úgy gondolom, hogy szeptemberig el is fog fogyni a vésője annak, aki előterjeszti ezeket a jogszabályokat. Most mindannyian L. Simon államtitkár úrral vitatkozunk, holott megmondom őszintén, itt mindenki tudja - és ne vegye magára -, mind tudjuk, hogy nem ön írta lányszobája magányában ezt a jogszabályt. (L. Simon László széttárja karjait. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Ezért kellett általában segítséget kérni az értelmezéséhez.
Viszont egy dologra föl kell hívni a figyelmet. Ön ezt magára vette, és ezt a kínos magyarázkodást ön most végigcsinálja. De akkor, amikor ezt megszavazza a kormánypárti többség, ennek mindenki részese lesz, és az összes képviselőnek meg kell majd magyarázni ezt. Nagyon kínos lesz, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, mert megmagyarázhatatlan dolgokat csinálnak.
Ezért javaslom, hogy vonja vissza, mert ez egy nem jó javaslat. Ezzel szemben ez egy rossz javaslat. Nincs átgondolva, elölről kellene kezdeni. Elölről kellene kezdeni, újra végiggondolni, és egy jó javaslattal idejönni a Ház elé, és akkor valószínűleg arról érdemi vitát is tudunk majd folytatni, amikor az nem öncél lesz, hanem a valódi célokat is fogjuk látni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban. - L. Simon László közbeszól.)
