GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valamennyi embernek, legyen liberális vagy más meggyőződésű, fontos, hogy dönthessen saját sorsa felől. Ezért kell foglalkoznia a politikának az eutanázia kérdésével. Az Alkotmánybíróság a napokban döntött egy, az eutanáziával kapcsolatos, tíz éve függésben lévő beadványról. A bírák döntése szerint az eutanáziával kapcsolatos hazai szabályozás nem alkotmányellenes. Ez nem jelenti azt, hogy ez a szabályozás jó is lenne.
Az Országgyűlés 1997-ben alkotta az életfenntartó kezelés elutasításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint a gyógyíthatatlan betegeknek bizonyos metódusok betartása mellett joguk van visszautasítani a kezelést, amely felesleges fájdalmat okozva még egy ideig életben tartaná őket, mert az értelmetlen szenvedés megfosztaná őket emberi méltóságuktól. A Magyar Köztársaságban tehát a passzív eutanázia elvileg engedélyezett.
Az Alkotmánybíróság továbbá kimondta, a parlamentnek nem kell újraszabályoznia a kérdést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne újraszabályozni ezt a kérdést. A törvény nem jó, mert nagyon szűk keretet szab a beteg döntési szabadságának, és szükségtelenül hosszú procedúrának veti alá. Egy háromtagú orvosi bizottság vizsgálata után ugyanis a betegnek okiratba kell foglaltatnia nyilatkozatát, majd három nappal később az írásos nyilatkozatot két tanú előtt kell megerősítenie. Ezután az orvosnak még meg kell próbálnia rábeszélni a beteget arra, hogy mégis vegye igénybe az életfenntartó kezeléseket, hosszabbítsa meg iszonyú szenvedését.
A komplikált szabályozáson túl az is kétséges, hogy a betegek tudnak-e élni e jogukkal. A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet vezetője szerint a legtöbb kórházban nem is hallottak erről a lehetőségről. Az ügyben az általános ombudsman helyettese vizsgálatot indított. Úgy vélem, hogy a törvénynek a gyógyíthatatlan betegek helyzetét nem szabad súlyosbítani azzal, hogy nehéz döntésüket meghozva még egy hosszadalmas procedúrát is végig kelljen járniuk a méltó halálig. Ebben az értelemben a hazai szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az élet méltó befejezésére irányuló önrendelkezési jogot, ezáltal kiüresíti annak valódi tartalmát.
A jogszabály módosítása segíthetne, hogy az emberek önállóan, szabadon dönthessenek saját életük és haláluk felől. Ennek érdekében az SZDSZ elnöke felkérte a kormányt, hogy dolgozzon ki és mihamarabb terjesszen a parlament elé egy életszerűbb, az emberi méltóságot jobban figyelembe vevő, liberálisabb eutanáziatörvényt.
Mindezek alapján a következő kérdéseket szeretném feltenni miniszter úrnak. Hogyan kívánja a tárca érvényesíteni a betegek emberi méltósághoz való jogát, s mit kíván tenni annak érdekében, hogy a halálba készülő embereknek ne kelljen még a bürokráciával is megküzdeniük?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
