DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Az alkotmány 59. §-ának (1) bekezdés utolsó fordulata szerint mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog, és azt is meghatározza az alkotmány, mégpedig a már idézett 59. § (2) bekezdése, hogy erről külön törvényt kell alkotnia az Országgyűlésnek. Ugyancsak az alkotmány 61. § (3) bekezdése mondja ki a közérdekű adatok nyilvánosságát, és azt is, hogy ehhez is külön törvényt kell alkotni, mégpedig mindkét esetben kétharmados szavazati többséggel. Ez alapján, tehát ez alkotmányi rendelkezés alapján született az 1992. évi LXIII. törvény, ugyancsak még egy másik alkotmányi felhatalmazás alapján. Ez az alkotmány 32/B. pontja, amely azt mondja, hogy az Országgyűlés az alkotmányos jogok védelmére külön biztost állíthat.
(17.20)
Tehát egyrészt létrehozta az alkotmány alapján az Országgyűlés az 1992. évi LXIII. törvényt, amely részletesen foglalkozik az adatvédelmi biztossal, amelyre egyébként a törvényben kiemelteken kívül azok vonatkoznak, amelyek általában az országgyűlési biztosra az alkotmány alapján, és amelynek ugyancsak a már említett 32/B. § (6) bekezdése mondja ki, hogy évente be kell hogy számoljon az Országgyűlésnek.
Említettem már az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló beszámoló taglalása során, hogy ez a beszámoló egy különös műfaja a parlamentnek. Erről a Házszabály rendelkezik, azt mondja, hogy jelentésnek kell tekinteni, és azt mondja szó szerint: a jelentésben foglalt megállapítások, intézkedések megalapozottságáról folyik tulajdonképpen a parlamentben a vita. Azt is mondja a Házszabály, hogy itt csak általános vitáról lehet szó, részletes vitáról nem. Hát furcsa is lenne, ha részletes vitára kerülhetne sor, mert ez azt jelentené, hogy az általános vita berekesztéséig a beszámolóban, jelentésben foglaltakhoz módosító indítványok érkeznének, ami nyilvánvalóan képtelenség.
De az általános vita éppen erről folyik, hogy vajon a jelentésben foglaltak, a megállapítások és az intézkedések megalapozottak-e. Vagyis esetleg előfordulhat az, hogy általános vita során kiderül, hogy az országgyűlési biztos egyes intézkedései vagy egyes megállapításai megalapozatlanok. Miből lehetne erre következtetni? Lehetne az ajánlásokból, lehetne a példákból, amiket a konkrét ügyekben hozott. Én nem állítom, hogy ilyen felfedezhető jelen 2002. évi jelentésben, én csak elméletileg foglalkozom azzal, hogy mi van abban az esetben, ha ilyet mégis megállapítana az Országgyűlés, hiszen módosításra nincs lehetőség. Legfeljebb azt mondhatja ki… - illetve egy módosítás mégis lehetséges a határozati javaslatnál, nevezetesen, hogy kimondaná az Országgyűlés, ez lenne egy módosítási javaslat, hogy a beszámolót az Országgyűlés ne fogadja el.
Én nem akarom azt mondani, hogy ez most bármelyik országgyűlési biztosi jelentéssel előfordulna, mert hiszen csak a dicséret szava hangzott el ez idáig, és e jelentésről is csak ezt lehet mondani, általánosságban, én csak elméletileg foglalkozom ezzel az egyébként nem mindennapi kérdéssel. Ugyanis egyszer vagy talán kétszer volt már eset arra, hogy egy frakció vezérszónoka javaslatot tett arra, hogy a parlament ne fogadja el az adott jelentést. Tehát volt egy ilyen mintegy módosító indítvány. Tehát én úgy érzem - és ilyen azért előfordulhat valaha -, hogy ez nincs kellőképpen, megfelelő módon leszabályozva. Mi van akkor, ha… - tehát itt a “ha” a kérdés.
De ezen elméleti fejtegetés után térjünk vissza magára a konkrét jelentésre, de mégiscsak visszautalva az alkotmányra, amely két fő területet említ, a személyes jogok védelmét, illetőleg a közérdekű adatok nyilvánosságát. Tehát a jelentés is e két pontból indul ki - az adatvédelmi biztos e két jogra építi fel a jelentését -, az alkotmányos jogok védelmét és a személyes adatokat, és nyilvánvalóan a közérdekű adatok nyilvánosságát külön tárgyalja.
A személyes adatokra 23 esetcsoportot vázol fel, valószínű, ezek a leggyakoribbak. Nincs sehol leírva, hogy ennek a 23 esetcsoportnak kellene lenni, feltehetően lehetne 25 is, vagy lehetne csak 19, de mégis a bejött eseteket így osztályozza, és ezek a választási kampánytól kezdve a rendőrségen és a sajtón át a nemzetközi ügyekig terjednek, ismétlem, egyes területen belül, esetcsoporton belül még akár kettőt-hármat is fel lehetett volna vázolni, de mivel erre nincs szabály, teljes egészében az adatvédelmi biztos úr jó belátására van bízva, hogy ezt a jelentést miként taglalja. Mindenesetre e 23 esetcsoportot kimerítően, példákkal végigvezeti.
A közérdekű adatok nyilvánosságára pedig 6 témát jelölt meg, tehát 6 téma öleli fel az egész kérdéskört. Külön foglalkozik a jelentés a jogszabályok véleményezésével, majd a III. fejezetben pedig az elutasításról szól.
Mondjuk úgy, az egész beszámoló gerince, ahol mindezt megteszi, ezeket az esetcsoportokat általánosítja, ez 143 oldal, ezt követik a mellékletek, az adatvédelmi biztos konkrét ügyekben tett tájékoztatói, ajánlásai, állásfoglalásai. Ez 206 oldal, tehát ez a nagyobbik rész az egész, 349 oldalnyi jelentésből. Kétségtelenül - mint ahogy ezt már tavaly is elmondtuk - a legizgalmasabb rész az adattár. De ahogy tavaly is elmondtuk, itt megint csak fel kell hívjam a figyelmet egy, nem az adatvédelmi biztos, hanem általában az országgyűlési biztosok beszámolójával kapcsolatos rendezetlenségre, hogy az benne van ugyan az alkotmányban, és benne van az illető jogszabályokban is, hogy az éves munkájáról köteles számot adni, az azonban nincs benne, hogy mikor.
Én a magam részéről nem tartom egészen célszerűnek, hogy júniusban tárgyalunk az előző évi, vagy pláne, hogy novemberben tárgyalunk az előző évi tevékenységről. A leghelyesebb az lenne, ha már az első negyedévben túl lennénk ezen, mert hiszen akkor van valóban jelentősége az előző évnek, júniusban, vagy pláne novemberben már kicsit aktualitását veszíti, hogy mi is volt. Ezt valamilyen formában rendezni kellene.
A bevezetőben az adatvédelmi biztos úr emlékeztet arra - nagyon helyesen -, hogy 2002-ben, tehát a tárgyalt évben volt tízéves maga az adatvédelmi törvény, és hogy ez valóban sarkalatos része volt a magyar jogállamiságnak, ugyanis ez a két nagy tétel, ez a két alapjog addig nem volt megfelelő módon rendezve, nem is volt külön jogszabály rá.
Gyorsan, hogy mi is történt a 2002. évben. Nem kívánom ismertetni, benne van a nagyon olvasmányos, táblázatokkal és a legkülönbözőbb grafikonokkal ábrázolt jelentésben, csak slágvortokban: 10 százalékkal emelkedett az ügyek száma, meghatározza az adatvédelmi biztos, hogy miért. 2002-ben ez egyszerű okra vezethető vissza, választások voltak, úgy országgyűlési, mint önkormányzati választás, és az ezzel kapcsolatos személyes adatok sérelme, amit a pártok okoztak az állampolgároknak; az ez elleni panaszok tömegével fordultak elő a kampány után, és ez adhatta ezt a bizonyos 10 százalékos emelkedést, amit az is kimutat, hogy háromszor annyi ilyen jellegű panasz volt, mint az előző évben. Világos, 2001-ben nem volt választás.
A panaszos ügyek 56,8 százaléka a teljes munkának, a panaszügyekre vonatkozó része, és a legtöbb panasz Budapesten volt. Erről már szó volt, hogy miért is. Szerintem nemcsak azért, mert Budapesten képzettebbek az emberek, vagy jobban utánamennek a dolgoknak, hanem egyszerűen azért, mert itt vannak a minisztériumok, itt vannak a főhatóságok, tehát sokkal több olyan hely van, ahol eljárásuk során az ott dolgozók személyes adatokat sérthetnek. Én ebben látom inkább az ügyek számát.
Még a választásokra visszatérve, az adatvédelmi biztos ajánlást bocsátott ki a választások után - nyilván az ott tapasztaltak alapján -, amelyben kérte úgy a Belügyminisztériumot, mint az igazságügy-minisztert, hogy kezdeményezze az adatvédelem érdekében is a választási eljárás módosítását.
(17.30)
A választási eljárást több mindenben kellene módosítani, de ez is az egyik szempont, amiért feltétlenül kellene.
A beszámoló kitér arra is, hogy az adatvédelmi biztos és munkatársai kapcsolata szorosabbá vált a nagy adatkezelőkkel. Rendkívüli jelentőséggel bír ez a megállapítás. Érzékelhető is, hogy a nagy adatvédelmi területeken, így az önkormányzatoknál, sokkal kevesebb volt az ő munkájukra irányuló panasz, mióta ez a - gondolom - konzultatív kapcsolat előállt.
Az adatvédelmi biztos minden esetben jelzi, mely panasz vizsgálatából kellett következtetnie arra a tényre is, hogy a panasz okául szolgáló eljárás csak jogszabály-módosítással érhető el. Ilyen szempontból ez is feladata. Többek között a tavaly novemberi jelentésnél kifogás tárgyát képezte az, hogy azok a minisztériumok, amelyek olyan rendeleteket alkottak amely rendeletek tervezete valahogy az adatvédelmet érintette, nem küldték meg az adatvédelmi biztos úrnak ezeket a tervezeteket. Most úgy látszik, hogy itt már javuló tendencia észlelhető, de még nem tökéletes. Mindenesetre van néhány olyan jogszabály, amelyet direkt adatvédelmi szempontból módosítani kellene. Sok példa van ebben, én egyet emelek ki, az anyakönyvezésről szóló jogszabály módosítását javasolja az adatvédelmi biztos, mert véleménye szerint az anyakönyvvezető nem nyomozó hatóság, és nem kezdeményezhet eljárást a rendőrség bevonásával a gyermek adatainak a megállapítására. Világos, kezdő jogászok is tudják, hogy ha ismeretlen a szülő, akkor ezt kell bejegyezni az anyakönyvbe, és nem kell nyomozni az után, hogy valóban ki lehet tulajdonképpen a szülő. De úgy látszik, hogy a Belügyminisztérium, amely ennek a kérdésnek az atyja vagy anyja, mégsem így fogja fel. Mindenesetre a jelenleg hatályos, ide vonatkozó jogszabály ezt megengedi, adatvédelmi szempontból teljesen megengedhetetlen módon.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Urak! Nem akarom tovább húzni az időt. Ezt az adatvédelmi biztosi beszámolót én változatlanul olvasmányos, kiváló szakkönyvnek tekintem, tartom, de változatlanul nem tudom, hogy milyen körben lehet ezt olvasni, mert a példák tára sokak számára tanulságos lehet.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség köszöni az adatvédelmi biztos jelentését, munkatársai munkáját, és a beszámolót elfogadásra javasolja.
Köszönöm. (Taps.)
