DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER
DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Herényi képviselő úr megdicsérte az Igazságügyi Minisztériumot, amit köszönettel vettem, és azt mondhatom, hogy abban a javaslatban, amit most van módom ismertetni, a lakásmaffia elleni fellépés lehetősége is benne foglaltatik. Annak azért itt van helye, és a társasházi törvény legfeljebb kiegészítő lehetőségeket adhat ehhez.
Miről szól ez a javaslat? Miről szól, szólhat elfogadása esetén az az országgyűlési határozat, ami a társadalmi bűnmegelőzés címet viseli? Az eredete természetszerűleg jelen esetben a kormányprogramból vonható, a kormányprogram a közbiztonság, jogbiztonság, létbiztonság - fordított sorrendben, de érthető, hogy én ezt a sorrendet használom, hiszen ebben a törvényben a közbiztonság a legfontosabb - hármasát megjelölte, és ezt helyesen tette. Ebből a konzekvenciát le kell vonni, a konzekvencia pedig az, hogy értelmesen és célszerűen kell tenni ezeknek a biztonsági tényezőknek a megvalósítása érdekében.
Közbiztonság. Tulajdonképpen a közbiztonságról mintegy kétszáz évvel ezelőtt Beccaria azt mondta, hogy jobb megelőzni a bűntetteket, mint büntetni azokat. Ezt sokszor elfelejtjük, habár igaz. Tovább folytatta Beccaria, és én is folytatom az idézetet azzal, hogy “meg akarjátok előzni a bűntetteket?” - teszi fel a kérdést. “Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyértelműek legyenek, és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon, és egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre.” Még folytatom ezt az idézetet, de azért a figyelmet arra hívom föl, hogy Beccaria itt a törvények megtartására, érvényre juttatására tulajdonképpen a nemzet egészét hívja föl, ezt teszi majd ez a határozat is.
Folytatva az idézetet: “Tegyétek, hogy a törvények ne annyira az emberek osztályait, mint inkább magukat az embereket szolgálják.” Hát az idézetnek ez a része lenne az, ahol azt kérném, hogy ne legyen politikai viták tárgya, vagy ne annyira politikai viták tárgya legyen ez a bűnmegelőzésről szóló határozati javaslat, mint inkább szakmai viták tárgya. Ezt kérte annak idején ezek szerint Beccaria is. “Tegyétek, hogy az emberek tartsanak tőlük - mármint a törvényektől -, de csakis tőlük tartsanak. A törvényektől való félelem üdvös, de végzetes és melegágya a bűnnek az embernek embertől való félelme.”
Az ember az embertől nagyon gyakran fél, az egyik területe ennek a félelemnek a bűnözés. Az a bűnözés, amit a XX. század elejéig tulajdonképpen nagyon jól lehetett kezelni egyszerű bűnüldözéssel, lehetett azzal kordában tartani, hogy aki elkövetett valamilyen bűncselekményt vagy hasonlót, és az kiderült, akkor őt felelősségre vonták. A XX. század elejétől, nyilvánvalóan a társadalmi átalakulás, a nagyvárosok kialakulása, a nagyobb mozgástér teljesen átalakította a bűnözést, ezért át kellett hogy alakuljon a bűnözés helye is a politikában. Tulajdonképpen előtérbe került, hiszen óriási bajt és bizonytalanságot okozott, ezért a politikai hatalmat gyakorlóknál vagy az arra törekvőknél ez egy fő kérdéssé vált. De az elmúlt évszázad - furcsa kimondani - második feléig még mindig valamilyen módon kezelhető volt a klasszikus eszközökkel a bűnözés, karbantartható volt. Karbantartható volt a rendőrség aktívabbá válásával, aktivizálásával, bizonyos pluszfeladatoknak a rendőrséghez telepítésével. Azonban ezt az időszakot bezárva világosan kell látni, hogy a bűnözés már csak így nem kezelhető.
Először is kétfelé választható. Van egy felső kategóriája, furcsa ezt így megjelölni, de van egy fölső kategóriája, ami a szervezett bűnözéshez tartozik. Ez másfajta kezelést igényel a bűnüldöző szervektől is, a jogalkotástól is és az igazságszolgáltatástól is. És van egy, nem alsó kategóriája, de olyan kategóriája, amely a bűnözés zömét fedi le, ez a klasszikus bűnözés, ami viszont az életet általában, az élet mindennapjait megkeseríti. Ez a lakosságot közvetlenül fenyegető bűnözés, tehát nem egy áttételen keresztül rontja az életet, hanem közvetlenül: a hétköznapi erőszak, a tulajdon elleni bűncselekmények, a gazdasági bűncselekményeknek az a része, ami nem tartozik a szervezett bűnözés körébe.
A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája ezt a bűnözésnek a több mint 90 százalékát lefedő kategóriát kívánja kezelni átfogó módon. Átfogó módon, mert nemcsak a bűnüldözés, a bűnmegelőzés a tárgya, hanem a társadalom biztonságérzetének alakulása is. Ha azt mondjuk, hogy átalakult a bűnözés világa, akkor azt is látnunk kell, hogy ki kell vagy ki kellene hogy alakuljon egy olyan kultúrája a társadalomnak, ami a társadalmi önvédelmet erősíti, egyáltalán lehetővé teszi. Ez a kultúra nyomaiban a mi országunkban is kialakulni látszik, de hangsúlyoznom kell, hogy csupán nyomaiban. És ami furcsa és rossz helyzet, hogy ezek a nyomok mindig a tehetősebb rétegnél és csak ott látszanak megjelenni; megjelennek a vagyonvédelemben, megjelennek a személyi védelemben, de nem fogják át ezek az önkéntes intézkedések a társadalom egészét. És ami a nagyobb baj, a társadalom egésze, tehát akik nem tartoznak ebbe a fölső vagyoni kategóriába, egyre kiszolgáltatottabbnak érzi magát, és nem is tesz a bűnözés ellen.
Az egy másik kérdés, hogy a modern társadalomban olyan életviszonyok, olyan életformák, olyan helyzetek sokasága alakul ki, ami nemhogy a bűnözés elhárítására lenne alkalmas, hanem inkább megveti annak melegágyát. Gondolok itt ugye olyan, a bűnözéssel bizonyos fokig kapcsolódó életvitelekre, olyan életvitelekre, amelyek nagyon sok devianciát tartalmaznak: ezek az élethelyzetek és azok az emberek, akik ezeket az élethelyzeteket ismételten élik át, inkább a bűnözés elősegítését teszik, természetesen nem tudatosan, hanem önkéntelenül.
A bűnmegelőzést tehát úgy kell fölfogni, mint a társadalom önvédelmi képességét fokozó, államilag vezérelt és támogatott szakmai és civil mozgalmat. Magyarán a mi dolgunk most az, hogy ennek a konstrukcióját lehetővé tegyük. Nem megalkossuk még, de lehetővé tegyük, hogy létrejöjjön az az állami lehetőség, amely a társadalom önvédelmét, védekezési lehetőségét, immunrendszerét erősíti.
(12.20)
Van ilyen persze ma is, nagyon sok olyan szerveződés van - államilag motiváltan vagy nem motiváltan -, amelyek léteznek, amelyek a gyermekvédelmet, az egészségvédelmet vagy a környezet védelmét tűzik ki célul, csak éppen az összhangzó értelem hiányzik. Ezt az összhangzó értelmet kell biztosítani ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a működés.
Hatékonyabb legyen azzal is, hogy a megfelelő szervezéssel ne csak a központi szervezetek, hanem a helyi szervezetek is részt vegyenek ebben a munkában. Hiszen az legalábbis a kriminológusok számára közhelyszerű - sőt közhely -, hogy a helyben kezelt jelenség az, ami hatékonyan föllépést jelenthet ezzel a káros körrel, káros jelenséggel szemben. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a központi vezérlés ahhoz is szükséges, hogy a helyileg eltérő szükségleteket ki lehessen elégíteni, hogy vezérelni lehessen adott esetben a helyi szervezeteket, a helyi szerveket, hogy azok az ottani sajátosságoknak megfelelően kezelhessék, amit kezelniük kell.
Nyilvánvalóan újszerű lesz a bűnmegelőzésnek az a szemlélete, amire már érintőleg kitértem az eddigiekben is, hogy nem csupán a bűnalkalmakat kell limitálni, hanem a bűnokokat, a sértetté válást is, és ezzel lehet a föllépést jobbá tenni.
A javaslat öt prioritást jelöl meg, olyan öt prioritást, amely területek jól behatárolhatóak, és ahol a bűnelkövetést, a bűnözést elsődlegesen elhárítani kívánjuk. Ilyen a fiatalkorú és gyermekkorú bűnözés, a városok biztonságának megteremtése, a családon belüli erőszak lehető elhárítása, az áldozattá válás valószínűségének csökkentése és a bűnismétlés arányának csökkentése. Egy dologra már most föl kell hívni a figyelmet: ha ez a szemlélet jól érvényesül, ha sikerül ebből majd jogszabályt és törvényt alkotni, és valóban működik majd ez a társadalmi mozgás, ami a bűnelhárítást célozza, akkor jó működés esetén nagyobb lesz a feljelentési kedv. Ha nagyobb lesz a feljelentési kedv, akkor kapjuk - és én reménykedem, hogy ennek lesz alapja - azokat a terhelő véleményeket, hogy romlott a bűnözés aránya, mert több a bűncselekmény. Nem a bűncselekmény lesz több, hanem a feljelentés lesz több az én reményeim szerint, mert nem legyintenek rosszkedvűen az emberek az apróbb lopások, gépkocsifeltörések esetén, hogy úgyis csak egy semmitmondó megszüntető határozat a hatás és semmi más, mert nem változik semmi a környezetben, hanem érdemes akár feljelentésekkel is jelezni, ha másért nem - másért is, de ha másért nem -, hogy egy bizonyos körben bizonyos fajta, bizonyos jellegű bűncselekmények elszaporodtak. Tehát én remélem, hogy első ránézésre ez a romlás bekövetkezik, ami persze pozitív jelenség.
Még egyszer kifejtem azon reményemet, hogy nem annyira politikai vagy pártpolitikai lesz a vita ebben a tárgykörben, hanem szakmai, és ez a szakmai vita majd lehetővé teszi azt, hogy a kormány fölkészüljön egy rövid, közép- és hosszú távú cselekvési programmal, és végső soron egy bűnmegelőzésről szóló törvényben csúcsosodjon ki ennek a folyamatnak az eredménye.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
