DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását hosszú előkészítő munka, hosszas szakmai vita, és mondhatom azt is, hogy felfokozott társadalmi várakozás előzte meg. A rendszerváltozás után a korábban működött és jogi segítséget nyújtó intézmények egy része ellaposodott, egy része majdnem teljesen megszűnt; gondolok itt például a szakszervezeti jogsegélyszolgálatokra vagy az egyéb, munkáltatók vagy társadalmi szervezetek által finanszírozott, jogi szolgáltatást végző intézményekre. Ugyanakkor a törvényben vagy korábban törvényerejű rendeletben meghatározott egyéb kör, így a kirendelt védő intézménye és a pártfogó ügyvéd intézménye továbbra is élt, ami néhány esetben korszerűsítésre is került, azonban a feladatot megoldani most már a maga teljességében optimálisan nem volt képes. Ezért a törvényalkotó úgy döntött, hogy egy komplex szabályozást kíván megvalósítani, és ezt terjeszti a tisztelt Országgyűlés elé.
Szeretném megemlíteni, hogy történtek már kísérletek, így 2000-ben éppen a Szocialista Párt volt az, aki országosan is megszervezett egy jogsegélyszolgálatot, ami eredményesen működött és működik napjainkban is, azonban féloldalú volt ez a szolgálat, azért, mert szolgáltatásai kizárólag a tanácsadásra terjedhettek ki, peri képviseletet nem láthatott el, továbbá a megfelelő finanszírozási feltételek is hiányoztak működéséhez.
(15.10)
Szeretném elmondani, hogy több társadalmi és tömegszervezet is tart fenn jelenleg is jogsegélyszolgálatokat, azonban a kormányprogramban megfogalmazottak szerint ezt fel kell váltani egy államilag finanszírozott, törvényi szabályozáson alapuló jogi segítségnyújtó intézményrendszernek.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek az intézményrendszernek nemcsak a tárgyi, hanem a személyi feltételeit is megteremti a törvénytervezet, ugyanakkor gondoskodik az állami költségvetés terhére ennek finanszírozásáról is.
A törvényjavaslat megítélésünk szerint színvonalas, igényes jogi kodifikációs munka, áttekinthető, bár több részre tagozódik, hiszen maga a szabályozni kívánt jogi terület sem teljesen egysíkú, annak ellenére, hogy egy dologról szól. De mivel a képviselői intézményrendszer, a pártfogói rendszer, a tanácsadást nyújtó rendszer számos helyen és számos formában működik, meg kellett teremteni ennek az egységes szervezeti feltételeit és kereteit is.
Az előkészítés során a másik erősen vitatott kérdés volt az, hogy mire terjedjen ki ez a szolgálat, hogy maradjunk-e meg a klasszikus jogsegélyszolgálatok hatáskörének keretein belül, így csak a jogi tanácsadással foglalkozzék, avagy lépjen ezen túl, és adja meg a peri képviselet lehetőségét mind a bíróságok, mind szükség szerint egyéb hatóságok előtti eljárásokban is. Végül is az utóbbi koncepció került többségbe az előkészítés során, és a törvénytervezet előterjesztője lehetőséget talált arra, hogy a törvényalkotóknak egy komplex, a jogi élet szinte minden területére kiterjedő szolgáltatás megteremtésére adjon javaslatot.
Tisztelt Országgyűlés! Volt azonban még egy eldöntendő, nagyon lényeges kérdés, ez pedig az volt, hogy kik vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, hogy ezek a szolgáltatások valamennyi állampolgár lehetőségeit képezzék, és nyitva álljanak valamennyi állampolgár számára, vagy pedig próbáljuk meg ezt valamilyen cenzushoz kötni.
Ez utóbbi elképzelés vált valóra a törvénytervezetben, mert éppen a céljából adódóan, az esélyegyenlőség feltételeinek javítása céljából az elesettek, az arra anyagilag és egyéb okból rászorultak részére kerül megszervezésre ez a szolgálat - egyes eseteket kivéve, de részletekről most nem kívánok szólni -, éppen azért, hogy mindenki hozzájuthasson most már a bírósághoz történő hozzájutás jogán túl ahhoz is, hogy ott optimális eredménnyel képviselhesse érdekeit, illetve az ő akadályoztatása esetén, hozzá nem értése esetén, jogban járatlansága esetén, fogyatékossága esetén valaki vagy valakik helyette eljárjanak, és a jogai érvényesítéséhez segítséget nyújtsanak.
Az intézményrendszer úgy néz ki, hogy a közelmúltban létrehozott pártfogói rendszerhez, annak kiegészítésével létrehozza az országos és a megyei hálózatot, hogy a pártfogói felügyeleti megyei hivatalok mindenütt néhány fővel bővülni fognak, akik ellátják a jogsegéllyel kapcsolatos szervezési, felügyeleti és hatósági feladatokat, és mindezt az országos hivatal fogja össze, amelyik egyben jogosult a jogi képviselők, a törvény szerint a jogi segítségnyújtók névsorának vezetésére is.
Kik a jogi segítséget nyújtók? Kik azok a személyek, akik vállalják azt, hogy segítséget nyújtanak a majdan hozzájuk forduló állampolgároknak? Ezek elsősorban az ügyvédek sorából, a közjegyzők sorából kerülnek ki, de lehetőséget teremt a törvényjavaslat arra is, hogy társadalmi szervezetek, jelesül közhasznú társadalmi szervezetek is elláthassák ezt a feladatot, továbbá azok az egyetemek, amelyek jogi karral rendelkeznek. Ez utóbbiak köre, eljárási köre azonban bizonyos feltételekhez van kötve, így többek között csak akkor járhatnak el, ha vagy ügyvédet, vagy jogi szakvizsgával rendelkező személyt alkalmaznak ezeknek a feladatoknak az ellátására - az egyetemre vonatkozóan speciális rendelkezések is vannak, de azt hiszem, hogy ez itt most részletesen nem kell hogy ismertetésre kerüljön.
Tehát megvan az intézményrendszer. Már beszéltünk arról, hogy rászorultsági alapon lehet ezt az intézményrendszert, ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni, most akkor vizsgáljuk meg azt, hogy a törvényjavaslat kiknek nyitja ki a lehetőséget, mert itt bizony meg kellett határozni azt a kört, akik ebbe a kategóriába beleférnek. És a törvényalkotó úgy döntött, hogy a teljes költségmentességet, ami kiterjed az államnak fizetendő illetékre, a jogi képviselet díjára és sorolhatnánk, tehát az ügy ellátásával kapcsolatban felmerülő összes költségre, azok igényelhetik eredményesen, akiknek nettó havi jövedelme nem haladja meg a saját jogú nyugdíj havi minimális mértékét, ami napjainkban 21 800 forint.
Azonban az előkészítők úgy látták, hogy nagyon leszűkítenénk a kört, hogyha csak ezek kaphatnák meg ezt a kedvezményt, ezért a javaslatban az is szerepel, hogy az úgynevezett költségfeljegyzési jog intézményén keresztül egy szélesebb kört részesítsen ezekben a kedvezményekben; mégpedig akiknek a havi nettó jövedelme a minimálbér havi mértékét - amit most 50 ezer forint - nem éri el, költségfeljegyzési jogban részesülhetnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ő ügyük ellátásával kapcsolatban felmerült költségeket az állam előlegezi, ezeket a költségeket a megyei hivatalok feljegyzik, és az ügy befejezése után engedélyezik ennek a visszafizetését, szükség esetén az ügyfél vagyoni helyzetének megfelelő részletfizetési kedvezmény megadása mellett.
Szabályozza a törvényjavaslat azt is, hogy hogyan kell, milyen mértékben és milyen módszerrel kell figyelembe venni a költségmentesség vagy a költségfeljegyzési jog fennállásának körülményeit és feltételeit, így kimondja, hogy az egy családban élők keresetét a megállapítás szempontjából össze kell számítani, ugyanakkor el kell osztani a családban élők számával. Ebből az összegből viszont le lehet vonni néhány nagyon fontos, szociális szempontból fontos kiadást, többek között lakásvásárlási hitelének a havi törlesztőrészletét, avagy jogszabályon alapuló tartásdíj-fizetési kötelezettségét, mondjuk, a gyermektartásdíjat, és ezeknek az összegeknek a csökkentése után kell megállapítani azt a nettó jövedelmet, ami alapján a költségmentesség vagy a költségfeljegyzési jog megadható.
(15.20)
Kellett azonban vizsgálni még egy dolgot, tisztelt Országgyűlés, mégpedig azt, hogy vajon mindenre kiterjedhet-e, minden jogi képviseletre, minden jogi eljárásra kiterjedhet-e ez a szolgáltatás, ez a lehetőség. Általában igen, azonban a törvényhozó néhány kivételt tesz, így például a hatályos büntetőeljárási rendelkezések szerint a körből kiveszi a kötelező büntetővédelem eseteit, tehát a védőkirendelés lehetőségét, továbbá megállapít olyan esetcsoportokat is, amelyekhez társadalmilag nem tartotta indokoltnak ennek a kedvezménynek a hozzáfűzését, így például olyan ügyekhez, amelyek az egyéni vállalkozással kapcsolatban felmerülő jogi kérdések megoldására vonatkoznak, gondolunk itt, mondjuk, egy társasági szerződés szerkesztésére vagy egy vállalkozással összefüggő tanácsadásra; továbbá kivesz még néhány esetcsoportot, amit taxatíve fel is sorol nagyon helyesen a törvény, hogy erről később aztán vitatkozni ne lehessen. Ugyanakkor alanyi oldalról is megközelíti ezt a kört, és kizárja azokat, akik megtévesztik a költségmentességet vagy feljegyzési jogot engedélyező hivatalt a saját vagyoni helyzetüket vagy a saját és az ügy szempontjából releváns körülményeket illetően. Ezeket tehát kizárhatja ebből a lehetőségből.
Garanciákat ad a törvényjavaslat a tekintetben, hogy az engedélyezés vagy a nem engedélyezés vagy a részbeni engedélyezések esetében jogorvoslati lehetőséggel élhessen a kérelmező, amelyeket nagyon gyorsan, 15 napon belül kell elbírálni az országos hivatalnak, majd utána még megnyitja a bírói utat is az esetleges sérelmet szenvedők számára. Felvetődött az, hogy bürokratikus ez az eljárás, el kell menni a megyei hivatalhoz. Van azonban a törvénynek egy olyan passzusa is, hogy a már helyben lévő jogi segítők, akik azok lehetnek, akik rajta vannak az országos nyilvántartáson, saját maguk segíthetnek a kérelem elkészítésében, sőt sürgős szükség esetén azonnali eljárást is lefolytathatnak, például egy határidőhöz kötött fellebbezés megszerkesztését és benyújtását, és akkor utólagosan számolják majd el a költségeiket, a díjaikat a megyei hivatalon keresztül.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy érezzük, jobb lett volna, ha a törvény egy szakaszban történő hatálybalépését meg lehetett volna oldani, mert a tervezet szerint 2004. április 1-jével csak a peren kívüli segítségnyújtás lehetőségei nyílnak meg, míg a pártfogó ügyvédi tevékenység majd csak 2006. január 1-jével válik lehetségessé. Ennek két oka van, az egyik költségvetési problémák, a másik pedig az, hogy az intézményrendszer működésének addigi tapasztalataival is lehet majd gazdagítani ezt a törvényt; továbbá nagyon sokat várunk a két végrehajtási utasítástól, amely egy kormányrendeletben és egy igazságügy-miniszteri rendeletben kell hogy megjelenjen 2004. január 1-jével, és attól kezdődően kell majd ezeknek a rendeleteknek - természetesen törvény rendelkezéseihez igazodva - hatályba lépni.
Tisztelt Országgyűlés! Fontos törvényről van szó, az esélyegyenlőség javítását célozza, a kormányprogram fontos része. Kérjük, szíveskedjenek a vita során javító észrevételeiket megtenni, és majdan elfogadását támogatni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
