DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár evidens, mégiscsak azzal kezdeném, hogy a bűnözők már jó néhány éve létrehozták a maguk európai, sőt világunióját, ők ugyanis már átjárhatónak tekintik az államhatárokat jó néhány évtizede. Ahhoz, hogy az európai, illetve világméretűvé vált bűnözéssel szemben hatékonyan fel tudjuk venni a küzdelmet, és a bűnüldöző szervek ne kilométeres távolságból figyeljék a bűnelkövetőket, első lépésként meg kell teremteni az együttműködés jogi feltételeit, jogi alapjait. Ez a felismerés jelenik meg egyébként az amszterdami szerződésben, ami az Európai Unió céljai közé emelte a szabadság, a biztonság és a jog térségének létrehozását, és ehhez adja meg az eszközt az Európai Unióban folytatott jogalkotó munka és a ma hatályban lévő egyezmények.
Ezeknek az egyezményeknek azonban mondhatni közös sajátosságuk - ami nem éppen pozitív jellemzőjük -, hogy a tagállamok általi elfogadás rendkívül hosszadalmas és nagyon bonyolult procedúrát igényel, ezáltal nagyon nehézkes. Ebből a szempontból jelentett áttörést a tamperei ülés döntése, amely egy új jogi megoldással, a kerethatározat jogintézményének a megalkotásával nagymértékben leegyszerűsíti a nemzetközi együttműködést, javítva ezzel a hatékonyságot és lerövidítve az eljárás hosszúságát. Ennek a jogintézménynek egyébként az a sajátossága, hogy kötelező. De sajátosan kötelező, hiszen a végeredményt illetően kötelező a tagállamokra, ugyanakkor pedig az egyes tagállamok a sajátos jogrendjüknek megfelelően járnak el annak érdekében, hogy a jogi normák a belső joganyag részévé váljanak.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat két nagy területet szabályoz mintegy öt fejezetben. A két nagy terület egyike a már jó néhányszor szóba került európai elfogató paranccsal kapcsolatos eljárás, amitől már elnevezésében is eltér az előttünk lévő javaslat azáltal, hogy átadási eljárásról szól. Ez jelentősen eltér a klasszikus kiadatás jogintézményétől. A ma hatályban lévő kiadatási eljárás ugyanis az egyes tagállamokban két- vagy háromlépcsős eljárást von maga után - szerepe van ebben a bíróságoknak, a közigazgatásnak és a politikának egyaránt -, és ezáltal, mint ahogy az előbb is említettem, nagyon nehézkes és az egyes eljárásokat hónapokra, sőt akár évekre is elhúzza.
Gyakorlatilag ezt a tarthatatlan állapotot szünteti meg az Unió tagállamaiban majd 2004. január 1-jétől, míg a csatlakozó országokban, így hazánkban is majd a csatlakozás időpontjától alkalmazandó európai elfogató parancs. S ahogy már említettem, ennek a leglényegesebb eleme az, hogy az átadási eljárásban nagymértékben lerövidülnek a határidők, ezáltal hatékonyabbá válik maga a jogintézmény, és azáltal válik jóval rövidebbé az eljárás, hogy a korábbi többszereplős, többfokozatú eljárás helyébe egy kizárólagos bírósági döntés lép.
A másik szabályozásra kerülő terület pedig a büntetőeljárásokban és a büntetőeljárások során követendő együttműködés. Ez a rész szorosan összefügg a tavaly elfogadott, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvénnyel. Ennek a törvénynek a hatálya azonban szűkebb, hiszen csak az Európai Unió tagállamaival folytatott együttműködésre szorítkozik, másrészt pedig az időintervallumot tekintve is eltér a már hatályos törvénytől, hiszen amíg a tavaly elfogadott jogszabály a büntetőeljárás előtti együttműködésre vonatkozik, addig a jelenleg tárgyalt előterjesztés magában a büntetőeljárásban történő együttműködésről szól, legyen ez az együttműködés akár a nyomozó hatóságok, akár pedig a bíróságok vonatkozásában.
Úgy vélem, hogy az öt fejezetet nem kell itt taglalni, hiszen az már inkább a részletes vita tárgyát képezi. Ugyanakkor érdemes megjegyezni azt, amit az előterjesztés általános indokolása is tartalmaz, hogy a jogharmonizációs programról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló kormányhatározat a bel- és igazságügyi együttműködés cím alatt 2003-ra írja elő az európai elfogató parancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat rendelkezéseivel összhangban álló magyar szabályozás megteremtését. Nos, ennek vagyunk a tanúi, ez az előterjesztés ennek eleget tesz, ezáltal a jogharmonizációs programot e vonatkozásban gyakorlatilag be is fejezi.
Megengedve természetesen az előttem elhangzott kritikákat is, azokkal részben egyet is értve, a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja az előttünk lévő előterjesztést.
Köszönöm szépen.
