DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Viszonylag gyorsan pörögnek az események most a mai ülésnapon, és talán nem biztos, hogy mindenkinek könnyű a gondolkodásmódját azonnal átállítani, mondjuk, a néhány perccel ezelőtti közbeszerzési törvényről az alkotmányra, az Alkotmánybíróságra, majd pedig egy büntetőjogi területre, de gondolom, hogy azért mindannyian megkíséreljük ezt.
Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtásával a kormány 2003-ra előirányzott jogharmonizációs kötelezettségének tesz eleget. A javaslat elfogadása esetén teljesen új alapokra helyeződik az Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés mind a kiadatás, mind a szűkebb értelemben vett kölcsönös bűnügyi jogsegély területén.
A javaslat öt fejezetből áll. Az I. fejezet az általános szabályokat foglalja össze. A II. fejezet tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek irányadóak az európai elfogatóparancs végrehajtására és a keresett személy átadására, valamint az illetékes magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs esetén követendő eljárásra. A III. fejezet az Európai Unió tagállamaival büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély szabályait taglalja; a IV. fejezet a büntetőjogi tárgyú törvények szükségessé vált módosításait végzi el; míg az V. fejezet a záró rendelkezéseket tartalmazza.
A nemzetközivé vált bűnözés, elsősorban a szervezett bűnözés országhatárokon átnyúló térhódítása egyre súlyosabb mértékben fenyegeti a különböző országok társadalmait.
(10.30)
A bűnözés elleni harc, a bűncselekmények megelőzése és felderítése, a büntetőeljárások lefolytatása, a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtása hosszú idő óta elképzelhetetlen az államok, illetve azok igazságügyi hatóságainak szoros és hatékony együttműködése nélkül. A határok nélküli Európában még inkább szükség lesz ezen együttműködés hatékonyságának, gyorsaságának javítására.
Az államok közötti bűnügyi jogsegély egyik formája a kiadatás, amelynek során az egyik állam a területén tartózkodó személyt büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve más, szabadságelvonással járó biztonsági intézkedés végrehajtása céljából a másik államnak kiadja.
A klasszikus kiadatás sok esetben lassú és többszintű eljárás, amelynek során az államok közötti kapcsolattartás diplomáciai úton vagy központi hatóságok útján történik, és a kiadatási kérelem tárgyában a döntést végső soron egy közigazgatási fórum hozza meg. Mindennek következtében a kiadatás egyre kevésbé alkalmas eszköz a rendkívüli mértéket öltő szervezett bűnözés elleni harcban egy olyan határok nélküli térségben, mint amilyen az egyesült Európa.
Ezt felismerve, az Európai Unió Tanácsa 2002. június 13-án elfogadta az európai elfogató parancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározatot. Az európai elfogató parancs az Unió tagállamai között felváltja a hagyományos kiadatási eljárást, a kerethatározat alapján kialakított szabályozás a kiadatásra jelenleg irányadó hatályos nemzetközi szerződések helyébe fog lépni.
A kerethatározat - jellegéből adódóan - csak az európai elfogató parancs intézményi kereteit, eljárásának általános rendjét határozza meg. Ugyanakkor előírja, hogy rendelkezéseit a tagállamoknak belső jogukkal összhangban kell alkalmazniuk. Ennek megfelelően a tagállamok kötelesek belső joguknak megfelelő végrehajtási szabályok megalkotására a forma és a módszerek szabadon történő megválasztásával.
Az európai elfogató parancs alapkoncepciója az, hogy amikor valamely tagállam igazságügyi hatósága büntetőeljárás alatt álló vagy már elítélt személy átadását kéri, e hatóság erre vonatkozó határozatát el kell ismerni, és azt automatikusan végre kell hajtani az Európai Unió egész területén.
A törvényjavaslat a kerethatározatnak megfelelően bizonyos esetekben lehetővé, más esetekben kötelezővé teszi a kérelmek megtagadását, azonban ezek köre jelentősen korlátozott a korábbi, klasszikus kiadatási eljáráshoz képest.
Az európai elfogató parancsot teljesen új jogintézményként az Unió tagállamainak 2004. január 1-jétől kell alkalmazniuk, a többi csatlakozó országnak, így Magyarországnak is pedig a csatlakozás időpontjától.
Az európai elfogató parancs rendszerének, működésének alapja a tökéletes bizalom a tagállamok között a politikai megbízhatóságukra, illetve a jogrendszereik minőségére nézve. Ebből fakadóan további jelentős különbséget jelent a klasszikus kiadatási eljáráshoz képest az a tény, hogy az amszterdami szerződés 29. jegyzőkönyve értelmében a tagállamok - figyelemmel az alapvető emberi jogok és szabadságok azonos szintű védelmére az Unión belül - egymást menedékjogi szempontból biztonságos származási országnak tekintik, ezért az európai elfogató parancs végrehajtásával kapcsolatos döntéshozatalból a politikai elemet ezzel teljesen kiküszöbölték. Ez azt jelenti, hogy a javaslat rendelkezései értelmében az európai elfogató parancs végrehajtása jogi feltételeinek megállapítása mellett magáról az átadásról is a bíróság dönt és nem az igazságügy-miniszter, ahogy az a klasszikus kiadatási eljárásban egyébként történik.
A tagállamok a határon átnyúló bűnözés elleni hatékonyabb fellépés elősegítése, a büntetőügyekben történő együttműködés eredményesebbé, gyorsabbá és főként egyszerűbbé tétele érdekében 2000. május 29-én elfogadták az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt, majd 2001. október 16-án az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét.
Az egyezmény új szabályozási elveket és együttműködési formákat vezet be, részletesen meghatározva az egyes jogsegélyformákat, az ahhoz kapcsolódó megkeresések alaki és tartalmi kellékeit. Az egyezmény mint jogforrás, az Európai Unió jogi eszköze, és annyiban hasonlít a klasszikus nemzetközi szerződésekre, hogy azt a tagállamoknak alá kell írniuk, és hatálybalépéséhez a tagállamok ratifikációjára van szükség.
Magyarországnak az Európai Unióba történő belépését követően csatlakoznia kell az egyezményhez, azonban jogharmonizációs kötelezettségként már a csatlakozás előtt meg kell teremtenie az egyezmény alkalmazásához szükséges jogi hátteret. Az egyezmény aláírása, megerősítése és nemzetközi hatálybalépése után az egyezményt külön törvényben ki kell hirdetni, és ezzel a rendelkezései a magyar jog részévé válnak. A javaslat III. fejezete ezért csak az egyezmény szabályaival összhangot megteremtő azon rendelkezéseket tartalmazza, amelyek feltétlenül szükségesek az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásához, illetőleg amely kérdések rendezését az egyezmény kifejezetten a belső jog szabályozási körébe utalja.
Az egyezmény alapján a javaslat számos, a hatályos nemzetközi bűnügyi jogsegéllyel kapcsolatos rendelkezéstől eltérő, illetve ahhoz képest új jogintézményt szabályoz. A jogsegélyforgalom gyorsítása céljából a törvényjavaslat az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartást írja elő. Új jogintézményként szabályozza a bűnügyi jogsegély keretében a tanúk, szakértők és adott esetben a vádlottak videokonferencia útján történő kihallgatását, lehetővé teszi a telefon útján történő kihallgatást, rendelkezik a közös nyomozócsoportok felállításáról, fedettnyomozók alkalmazásáról, a határon átnyúló ellenőrzött szállítások lebonyolításáról. További újdonságot jelentenek a tagállamok közötti bűnügyi jogsegély keretében a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre vonatkozó új rendelkezések.
Végezetül a javaslat IV. fejezetében található rendelkezésekről szeretnék néhány szót szólni. Magyarország az európai uniós tagságtól függetlenül is számos olyan nemzetközi egyezménynek részese, amely előírja elsősorban az elkobzás, vagyonelkobzás külföldi részes állam megkeresésére történő végrehajtását. Ilyen rendelkezést tartalmaz többek között az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni ENSZ-egyezmény, a 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló strasbourgi egyezmény, a 2282/2000. (XI. 29.) számú kormányhatározat alapján aláírt, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény. Hasonló rendelkezést tartalmaz továbbá az ENSZ keretében előkészítés alatt álló, 2003 decemberében aláírásra megnyíló, korrupció elleni egyezmény tervezete is. E nemzetközi szerződések jogalkotási feladatként írják elő a részes államok számára, hogy biztosítsák az eszközök és a jövedelem vagy a jövedelemmel azonos értékű dolgok elkobzásának lehetőségét.
A hatályos magyar szabályozás a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek teljesítéséhez elegendőnek látszik. Az eddigi tapasztalatok alapján, a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében, ugyanakkor a javaslat - a szabadságvesztés végrehajtása átvételének szabályozásához hasonlóan - az elkobzás és vagyonelkobzás külföldi megkeresésre történő elismerésének és végrehajtásának alapelveit a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény keretében rendezi. A javaslat szerinti szabályozás ebben az esetben eltér a bűnügyi jogsegélyről szóló törvény általános szabályaitól, és az ilyen típusú jogsegélyt csak nemzetközi szerződés alapján teszi lehetővé, mivel ebben az esetben az együttműködés részletes feltételeit ezek a szerződések tartalmazzák; valamint olyan, lényegében az egész világ számára nyitott egyezményekről van szó az ENSZ-egyezmények esetében, amelyek indokolttá teszik, hogy szerződéses kötelezettségvállalás hiányában is biztosítsuk az ilyen típusú együttműködést.
A javaslat a bűnügyi jogsegélyről szóló törvény előbb említett módosításához kapcsolódóan átvezeti e törvény szövegén a kihirdetése óta eltelt időszakban bekövetkezett jogszabályváltozások miatt, valamint a megszerzett gyakorlati tapasztalatokra tekintettel szükséges módosításokat.
(10.40)
Az előterjesztés mindezen kívül kiemelkedően sürgős módosításokra tesz javaslatot a büntető jogszabályok területén. Ennek okai között szerepelnek nemzetközi kötelezettségvállalások, alkotmánybírósági határozatok, illetve a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata.
Ez utóbbihoz kapcsolódóan a javaslat korrigálja a Btk. pénzhamisításra vonatkozó tényállásának a 2001. évi CXXI. törvénnyel történt módosításával elkövetett kodifikációs hibát, amely eredményeként a 10 ezer forintot el nem érő összegű papírpénzre elkövetett pénzhamisítás nem lett büntetendő cselekmény.
Az alkotmánybírósági határozatoknak megfelelően rendezi a terhelt részére történő kamatfizetési kötelezettséget a pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés, valamint a bűnügyi költség rendkívüli jogorvoslatot követő visszatérítése esetén, valamint újraszabályozza a büntetőeljárás kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit.
A Köztársasági Elnöki Hivatal javasolta a büntetőeljárási törvény kegyelmi eljárásra és a kegyelmi döntésre vonatkozó rendelkezéseinek pontosítását. A javaslat ebben a körben is két bekezdés erejéig módosítja a büntetőeljárási törvényt. Ennek eredményeként a köztársasági elnök minden kegyelmi kérvényről alakszerű határozattal döntene, így az elutasító döntésről is, amelyet a kegyelmi kérelmet benyújtó kézhez kap majd.
Úgy gondolom, hogy az ismertetett rendelkezések elősegíthetik, hogy az Unió, amelyhez májusban csatlakozunk, valóban a közös biztonság övezete legyen Magyarországon is.
Kérem, hogy a törvényjavaslatot alapos szakmai vita után szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
