DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó törvényjavaslat kapcsán, azt hiszem, némi túlzással megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat annak a folyamatnak a része, amely jó néhány esztendeje jellemzi már az Európai Uniót. Nevezetesen arról van szó, hogy az Európai Unió utóbbi néhány évének története nem más, mint ennek a szabadság, biztonság és jog térségének kialakítására irányuló törekvés.
Ebben a folyamatban természetesen döntő és meghatározó szerepet játszik a bűnözés nemzetközivé válása, amire azt kell mondanunk, hogy ahol az emberek és a pénz szabadon áramlik, ott természetszerűnek kell tekintenünk, hogy a bűnözés is követi ezt az áramlást. Erre a helyzetre válasz az, amit az Európai Unió az elmúlt néhány esztendőben kidolgozott, és aminek alapján azt mondtam, hogy az Európai Unió utóbbi időszakának a története nem más, mint az egységes jogi és biztonsági tér kialakításának története.
Ehhez kapcsolódik az a döntés, amiről a miniszter úr beszélt, az úgynevezett európai elfogatóparancs intézményének megfogalmazása, és ehhez kapcsolódik sok más olyan intézmény, amely az elmúlt időszakban az Európai Unióban létrejött, sokfajta eljárási rend, amihez természetesen az Unió új tagjainak, így nekünk is csatlakoznunk kell.
Hozzáteszem mindjárt, hogy ehhez az egységes biztonsági és jogi térhez való csatlakozásunk akkor is jól felfogott és eminens érdekünk lenne, ha nem csatlakoznánk az Unióhoz, mert minden tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetközi bűnözés elleni harc csak közös összefogással hozhat eredményt.
Érdemes azonban megnéznünk, hogy milyen gondolkodás hatja át az Európai Uniót ennek a közös biztonsági és jogi térnek a kialakításakor. Ez azért érdekes, mert az utóbbi időben, különösen a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében felszínre kerültek olyan vélemények és nézetek, amelyek megkérdőjelezik azokat az értékeket és jogelveket, amelyeket éppen az európai civilizáció dolgozott ki vagy termelt ki az elmúlt néhány évszázadban, és amely az emberi szabadságjogok maximális biztosítása mellett kíván a bűnözés ellen fellépni. Ezeket a szabadságjogokat itt az utóbbi esztendőben éppen a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében több országban megkérdőjelezték. Ezért érdekes számunkra, hogy hogyan reagál az Európai Unió erre a helyzetre.
Meg kell állapítanunk - és ezt örömmel üdvözöljük -, hogy olyan szabályok és eljárási módok kidolgozására törekszik az Unió a szervezett nemzetközi bűnözés elleni harc során is, amely összhangban van azokkal a jogelvekkel és értékekkel, amely az európai civilizációkat jellemzi. Úgy fogalmazhatnánk, hogy egyelőre legalábbis az Európai Uniót a nemzetközi bűnözés elleni harcban az jellemzi, hogy nem kíván azokból a szabadságjogokból elvonni, nem kíván kevesebb szabadságot a nagyobb biztonság érdekében.
A Szocialista Párt véleménye szerint ez nagyon üdvözlendő dolog, és azt hiszem, mint európai uniós tagországnak, ezekben a kérdésekben változatlanul ezt az elvet kell majd erősítenünk és érvényesítenünk, nevezetesen még egyszer mondom: nem adhatunk fel szabadságunkból a nagyobb biztonság érdekében. Ezt még akkor is vállalni kell, ha ez sok esetben nem túlságosan népszerű.
(10.50)
Ami pedig a törvényjavaslatot illeti, az előbb elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy ennek szellemében fogant az uniós kerethatározat alapján, amiből az is következik, hogy meglehetősen bonyolult eljárási rendet tartalmaz, még akkor is, ha a korábbi szabályokhoz képest egyszerűsít abban az értelemben, hogy a nemzetközi diplomácia szintjéről a közvetlenül érintett hatóságok együttműködésének szintjére viszi a kapcsolatokat, ennyiben nyilvánvalóan gyorsabbá és hatékonyabbá teszi az eljárásokat. Ugyanakkor azonban maga az eljárás mind az igazságügyi hatóságok, mind a bűnüldöző hatóságok szintjén meglehetősen bonyolult, sok részletszabályt tartalmaz, és az eljáró hatóságok részéről nagyon magas szintű joganyagismeretet kíván meg az érintett országokra nézve is. Ez felveti annak kérdését, hogy az eljáró hatóságok mennyire lesznek felkészülve e szabályok alkalmazására, ami, azt hiszem, hosszas tanulási folyamatot feltételez.
A mi véleményünk szerint tehát ez a törvényjavaslat mindenképpen támogatandó, ugyanakkor azt hiszem, meg kell vizsgálnunk azt, hogy a magyar jogrendszer és a magyar hatóságok rendszeréhez minden tekintetben pontosan illeszkedik-e a javaslat. Ebből a szempontból van némi fenntartásunk, ezért kérem is a tisztelt elnök urat, hogy bár az elfogadott napirend szerint a mai napon az általános vita lezáródik, de kérném, járuljon hozzá ahhoz, hogy az esetleges módosító indítványokat péntekig lehessen beadni. Úgy gondolom, ez nem fogja hátráltatni a törvény időbeni elfogadását.
Végezetül meg kell jegyezni - és egész uniós tagságunk szempontjából azért ez is lényeges -, hogy a törvényjavaslat külön gondoskodik a magyar állampolgárokról. A széles körű együttműködés mellett a magyar állampolgárok feletti nemzeti szuverenitásunkat a törvényjavaslat tartalmazza, ami úgy gondolom, helyes dolog, amellett, hogy természetesen a magyar állampolgárok sem vonhatják ki magukat a közös szabályok alól, ha a szervezett bűnözés vagy egyáltalán a bűnüldöző szervek látókörébe kerülnek, de a magyar állampolgárok tekintetében a magyar állami szuverenitás erőteljesebben érvényesül, mint az eljárás egész keretében más állampolgárok tekintetében, és ez mindenképpen pozitív.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel a Szocialista Párt frakciója támogatja a törvényjavaslatot, és a tisztelt Ház figyelmébe ajánlja hasonló értékelésre, aminek reménye megvan, hiszen ahogy elhangzott, a rendészeti bizottságban egyhangú támogatást kapott a javaslat. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy alapos szakértői, szakmai szintű kontroll után néhány paragrafusát talán módosítani kell, és ehhez kérnénk az előbb említett időt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
