BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden új törvénynek kettős célja van: a korábbi gyakorlat vagy törvény megváltoztatása, elvetése és helyébe addig nem lévő új szabályok állítása. Az előttünk lévő törvényjavaslat korszerű elvárások mentén született és komoly jövője van. De nem tudom maradéktalanul dicsérni, mert egypár bosszantó hiba a kidolgozásba becsúszott.
Tisztelt Ház! Az Európai Uniót mindmáig átható lényege az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Ám e négy alapszabadság megvalósulása az Európai Unió folyamatos bővülésével folyamatosan bővülő biztonsági kockázatot is jelent. Elkerülhetetlen volt tehát a biztonsági igények előtérbe kerülése. Az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés óta ennek az igénynek már nemcsak politikai tartalma van, hanem azt új intézmények, új eljárások, módok is szavatolják. A szabadság biztonsági és jogi térsége ma már a négy alapszabadsággal egy sorban álló célkitűzés, és ez így van jól. A kettő beérte egymást. A háttérben kölcsönös meggondolások állnak. Sem az új belépők, sem pedig a már bent lévők nem szeretnének a biztonságukból veszíteni. A közös célok mellett a közös térségben való együttélés alakította ki, alakítja az államok közös bizalmi tőkéjét, amelyen nyugszik a korábban nem ismert kiterjedésű nemzetközi bűnügyi együttműködés.
A bizalmi tőke alapján megtörik a nemzetközi együttműködés hagyományos monopóliuma. A korábban alapvetően elkülönült joghatóságok politikai és diplomáciai kapcsolatai által uralt helyzetnek lényegi, tevékeny és önálló tényezőivé válnak az államok belső hatóságai, egyszerűsítve és célszerűsítve a sok esetben lassú és többszintű eljárást.
(11.10)
És ugyan mi máson, mint a tagállamok közös bizalmi tőkéjén nyugszik annak a hagyományos elvnek a feladása, ami eddig megakadályozta a saját állampolgár kiadatását? Ezt a folyamatot és az ezt szavatoló törvényhozást - túl azon, hogy csatlakozásunk előfeltétele - a rend, a biztonság értékét szem előtt tartó Magyar Demokrata Fórum kifejezetten támogatja. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy manapság, amikor a magyar közvélemény egyre több beható ismeretet szerez a kiadatásról, jótékony hatású lenne, ha a hatékony nemzetközi együttműködésnek nemcsak az elveit, céljait, hanem a gyakorlatát is tapasztalhatnánk.
Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat időszerűen követi a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló, tavaly elfogadott törvényt. Abban a büntetőeljárást megelőző, úgynevezett felderítési szakaszban történő nemzetközi együttműködés részletes szabályairól rendelkeztünk, megteremtve a törvényi lehetőségét a különböző nyomozó hatóságok, rendőri szervek büntetőeljáráson kívüli közvetlen együttműködésének. A büntetőeljárás magyar rendjéből adódó szükségszerűség, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás során a rendőri szervek közvetlenül már nem vehetnek részt nemzetközi együttműködésben.
Az előttünk lévő törvényjavaslatnak ez tehát az egyik szabályozási tárgyköre. A másik pedig ezzel összefüggésben az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai, bíróságai közötti közvetlen együttműködés jogi kereteinek megalkotása. A kormány javaslatának szándéka érthető, ugyanakkor a technikája már kérdéseket vet fel. Az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadása esetén a nemzetközi jogsegély, illetve együttműködés kapcsán immáron legkevesebb négy törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény és az Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény együttalkalmazása lesz szükséges, nem beszélve a nemzetközi együttműködésnek a büntetőeljárásban figyelembe veendő más törvényeiről. A folyamat elején vagyunk, de könnyen belátható, hogy ez majdan komoly jogalkalmazási, értelmezési problémákat fog felvetni.
Tisztelt Ház! Vannak a törvényjavaslatnak vitatható, már az elfogadás előtt is értelmezésre szoruló rendelkezései. Közülük az általános vitában csak néhányat említenék meg.
A törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése fő szabályként mérlegelés nélkül átadni rendeli a keresett személyt a javaslat melléklete szerint valamely bűncselekményfajta esetében. Anélkül, hogy a részletekbe merülnék, problémát vethet fel, hogy miután tavaly a kormánytöbbség elfogadta Európa egyik legenyhébb drogtörvényét, ugyan miként fognak latba esni azon esetek, amikor az elkövető - hozzáteszem, számomra eléggé el nem ítélhető módon - kábítószert kínál, ám alanyi jogon nem büntethető. Félreérthető, hogy a törvényjavaslat még kizárt esetként is az átadási, illetve ideiglenes átadási letartóztatás kapcsán kalkulál az óvadék intézményével. A 15. § (3), illetve ahhoz kapcsolódva a 86. § szerinti rendelkezésben álláspontom szerint az átadási, illetve ideiglenes átadási letartóztatás kapcsán fogalmilag kizárt a büntetőeljárási törvény által szabályozott óvadék lehetősége. Az átadási, illetve ideiglenes átadási letartóztatás előfeltételei egészen mások, mint az előzetes letartóztatás feltételei, amelynek egyike fejében az óvadék szóba jöhet. Vagyis kérdéses, hogy mire gondolt az előterjesztő, amikor a törvényjavaslat e rendelkezését megfogalmazta.
A törvényjavaslat 51. §-a a tárgyak visszaadása kapcsán előírja a tulajdonjog kétséget kizáró módon való igazolását. Ennek mikéntjét az indoklás sem fejti meg. Nyilvánvalóan kétséget kizáró a tulajdonjogot megállapító, jogerős bírói döntés, ám gyanítom, hogy a hétköznapokban a tárgyak nagy része ilyennel nem bír. Akkor vajon ezen kívül mi tekinthető majd kétséget kizárónak?
Nem tartom szerencsésnek a törvényjavaslat 52. §-a szóhasználatában az átszállítás fogalmát. Az átszállítás a nemzetközi jogsegély gyakorlatában valamely állam területén való átszállítást, és nem pedig az odaszállítást jelenti. A törvényjavaslat 35. §-a is ekként használja, helyesen. Gondolom tehát, az lenne a megfelelő, ha nem nyitnánk a fogalmaknak új jelentést.
A távbeszélő-készülék útján történő kihallgatás mint eszköz kapcsán az 54. §-ban célszerű lenne megfontolni, hogy ezen eszköz alatt vajon mobil- és vezetékes eszköz egyaránt értendő-e. Álláspontom szerint a mobilkészüléket nyilvánvaló problémák miatt ki kellene ebből a körből zárni.
Az 58. § lehetővé teszi a tagállami nyomozó hatóság Magyarország területén eljáró tagjának, hogy jogos védelmi helyzetben, illetve végszükségben fegyverét használhassa. A jogos védelmi helyzet kialakulása előre nem kottázható, célszerű lenne a szövegezésben a jogos védelmi helyzetet ezen személyekre konkretizálva meghatározni, amiből egyértelmű, hogy csak akkor használhatja a fegyverét, ha az őt ért támadás esetén ő van jogos védelmi helyzetben.
A részletes vitában lesz mód foglalkozni külön is a törvényjavaslattal módosítandó más törvények ügyével. E körben annyit jegyzek meg, hogy lassan alig lesz olyan törvényjavaslat, amelyben ne lenne Btk.- vagy Be.-módosítás. Ugyanakkor semmi híre nincs annak, hogy hol tart az új büntető törvénykönyv 2001 áprilisában megkezdett előkészítése.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényjavaslat koncepcionális szándékával alapvetően egyetért, abból kiindulva, hogy az uniós elvárásoknak eleget téve a hatékony bűnüldözés érdekeit szolgálja. A felszólalásomban is említett módosításokat azonban szakmailag szükségesnek tartjuk, és a részletes vita során ezeket érvényesíteni kívánjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
