DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én szeretném meghajtani a fejemet Salamon és Ékes képviselő urak békére hajló gondolatai előtt.
Mindazonáltal én tökéletesen elhiszem, hogy Salamon képviselő úr személyesen úgy gondolkodik Nagy Imréről, ahogyan elmondta, mégis az a helyzet, hogy ebben a Házban 1990 óta a Magyar Szocialista Párt volt az, amelyik az első szabadon választott Országgyűlés díszvendégeként Nagy Erzsébetet meghívta; mégiscsak a jobboldal volt az, amelyik tiltakozott az ellen, hogy az első törvény, amelyet a szabadon választott Országgyűlés megalkotott, megemlékezzék Nagy Imréről is; a jobboldal volt az, amelyik nem szavazta meg, azt hiszem, ’96-ban, de lehet, hogy ’97-ben a Nagy Imre emlékére alkotott törvényt; a Nagy Imre emlékére alkotandó kitüntetés ügyében is önöknek voltak fenntartásaik. Vagyis mégiscsak az a helyzet, hogy valahányszor Nagy Imre szóba kerül, a jobboldal részéről egy meglehetősen erőteljes hárítás mutatkozik meg.
Én elfogadom azt, hogy ünnepekről konszenzussal kellene határozni, de mégiscsak az a helyzet, hogy amikor próbálunk konszenzust keresni, próbálunk valami olyat, ami együvé forraszthatna és békét jelenthetne, akkor mindig a túloldalról érkezik, hogy de nem, ti nem, ti nem vagytok méltók, és akkor gyilkosok, terror, diktatúra, gulag, padláslesöprés és így tovább.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, Churchill mondta, mert a legtöbb jó dolgot ő mondta: ha a jelen törvényt akar ülni a múlt fölött, eljátssza jövendőjét. Önök folytonosan ezt csinálják.
Köszönöm.
