DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tőkepiacról szóló törvény már a nevében is jelzi, hogy igen átfogó, részletes szabályozást tartalmaz mindazon piaci szereplőkre, akik a tőkepiacokkal kapcsolatba kerülhetnek, így különösen a befektetési szolgáltatókra, az árutőzsdei szolgáltatókra, a befektetési szolgáltatást nyújtókra, de itt kerülnek kodifikálásra a tőzsdére, az elszámolóházi és központi értéktári tevékenységre, a befektetővédelmi alapra vonatkozó jogszabályi passzusok is; továbbá szó van benne a felügyeleti tevékenységre, az értékpapír forgalomba hozatalára, illetve a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó különös szabályokról.
Miért van szükség egy ilyen átfogó, a tőkepiac egészét érintő új törvényre? Úgy vélem, a kérdés helyénvaló, hiszen ilyen nagy horderejű változást kellőképpen meg kell indokolni.
(19.30)
Ma már mindenki előtt világos, hogy a magyar gazdaság és ezen belül a hazai tőkepiac az elmúlt tíz évben rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül. Kialakultak és létrejöttek azok az intézmények, amelyek egy piacgazdaság szinte definíciószerű ismérvei. Gondoljunk csak az értéktőzsde és az árutőzsde megszületésére, a befektetési szolgáltatásokat végzők tucatjaira vagy a befektetési alapokra, az önkéntes és magánnyugdíjpénztárakra.
Ezek az intézmények létrejöttük után többé-kevésbé betöltik szerepüket, ám ennyi év után szükségszerű és célszerű végiggondolni eddigi működésüket, és egy koherens, összefüggésekben gondolkodó új szabályegyüttest megalkotni, úgy, hogy a szakma képviselői szélesebb körben is elfogadhassák azt. Határozottan kijelenthetem, hogy az egyeztetések során újra bebizonyosodott az, hogy lehet olyan törvényt alkotni, amely igen széles konszenzuson alapszik, szinte a piac valamennyi szereplője egyetért a benne foglaltakkal.
További indoka a szabályozásnak az, hogy a tőkepiacról szóló fejezetet sikeresen lezártuk az Európai Unióval történt tárgyalások során, és az ott kölcsönösen elfogadott direktívákat be kell emelni a hazai jogrendszerbe is.
Ezen áttekintés után választ kaphatunk arra, hogy mi is a törvényjavaslat célja. A Fidesz frakciója szerint nem más, mint olyan jogszabályi környezet kialakítása, amely korszerűbb és kedvezőbb keretet teremt a hazai tőkepiac működéséhez, ugyanakkor biztosítja a befektetők védelmét. A javaslat elfogadásával nagyobb lehetőséget biztosítunk a tőkepiac fejlődésének, esélyt adunk a globalizálódó tőkepiacok kihívásaihoz történő rugalmas alkalmazkodásra, mindezek révén hozzájárulhatunk a tőkepiac élénküléséhez.
Persze botorság lenne azt gondolni, hogy ennek a szabályozónak a bevezetésétől majd újra szárnyalni fog a budapesti tőzsde. Természetesen ez a javaslat jelenthet ez irányba történő segítséget, de az extraprofit eléréséhez ennél azért jóval több kell, mondjuk, egy világpiaci konjunktúra, egy tőzsdei hosszra spekuláló befektetői pszichés hangulat, várakozás. Mindezek mellett az új szabályozás hozzájárul a befektetői bizalom növeléséhez, fokozottabb hangsúlyt fektet a befektetők, fogyasztók érdekeinek védelmére, és amint már utaltam is rá, megteremti a teljes összhangot az Európai Unió hatályos tőkepiaci szabályozásával.
A törvényi szabályozás elején fogalmi meghatározások sora biztosítja az egységes értelmezést. Különösen fontosnak érzem a "befolyásoló részesedés" meghatározásait vagy az "elfogadott ország" definícióját, amelynek olyan fontos ismérvei vannak, mint a befektetési szolgáltatási tevékenység prudens folytatása; az ilyen, mármint elfogadott országnak rendelkeznie kell a pénzmosást megelőző megfelelő jogszabályi előírásokkal, adatvédelmi előírásokkal, és a magyar felügyeletnek az illetékes felügyelettel együttműködési megállapodása legyen. Bevezetésre kerül továbbá az értékpapír-kölcsönzés fogalma is, de megemlíthetjük a kollektív befektetési értékpapírt, a pozíciólezáró nettósítást vagy az üzletszerű tevékenység pontos definícióit.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szövegéből kiolvasható az, hogy az értékpapír fogalma nem változik, megmarad a Ptk. azon megközelítése, amely szerint értékpapír az, amit jogszabály ilyenként határoz meg. Az értékpapírok vonatkozásában nagy horderejű változás a dematerializált, azaz csak elektronikus adat formájában létező értékpapírok elterjedésének előmozdítása. Szemben a fizikailag kinyomtatott értékpapírokkal, a csak számítógépes jelként létező értékpapírok kezelése olcsóbb, gyorsabb, biztonságosabb, emellett ezek révén a pénzmosás megakadályozására vállalt nemzetközi kötelezettségeink is teljesíthetőek.
Az értékpapírok kibocsátása során az egyértelműség érdekében a tervezet csak a zárt körű kibocsátás fogalmát határozza meg, és úgy rendelkezik, hogy minden egyéb esetben a nyilvános forgalomba hozatalra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Fontos elem az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala, amelynek feltétele tájékoztató és nyilvános ajánlattétel közzététele, illetve a forgalomba hozatal előkészítésével és lebonyolításával befektetési szolgáltatót kell megbízni.
Speciális szabály vonatkozik a kötvények nyilvános forgalomba hozatalára, ugyanis itt további feltétel, hogy a kibocsátó legalább egy teljes üzleti éve működjön, ha nincs mögötte állami készfizető kezesség. Jelentős ösztönző lehet a kibocsátások növelésére az, hogy ha a kibocsátó hiteltartozása meghaladja a saját tőkéjét, a kibocsátónak elég a felügyelet által elismert hitelminősítő szervezettel minősítést készíttetni.
A kormány döntése alapján 2001. június 15-étől teljeskörűen megszűntek az adminisztratív korlátozások a nemzetközi értékpapír-forgalmazás területén. Ez az új helyzet több ponton igényli a szabályozás módosítását. Egyrészről hatályon kívül kell helyezni a devizahatósági engedélyezésre vonatkozó előírásokat; másrészt a piac kiegyensúlyozott, biztonságos működése megköveteli a prudenciális szabályok fokozott érvényesítését.
Befektetővédelmi szempontból fontos az az előírás, hogy Magyarországon csak idehaza bejegyzett bróker igénybevételével lehet mind a belföldön, mind a külföldön kibocsátott értékpapírt megvásárolni, illetőleg egyéb befektetési szolgáltatást igénybe venni.
A törvényjavaslat biztosítja továbbá a magyar piacon kibocsátott, illetőleg forgalmazott értékpapírok esetében a befektetők megfelelő, azaz magyar nyelven történő tájékoztatását, befektetéseik védelmét.
A javaslat negyedik része szól a befektetési szolgáltatási és árutőzsdei szolgáltatási tevékenységekről. Fontos módosulás a tőkekövetelmények szigorodása: értékpapír-bizományos esetében a jelenlegi 20 millió forintról 50 millió forintra, értékpapír-kereskedő esetében a jelenlegi 100 millió forintról 200 millió forintra; befektetési társaság esetében a hatályos 1 milliárd forintos tőkekövetelmény ugyanakkor nem változik. Árutőzsdei szolgáltatók esetében sem változik a részvénytársasági formánál a 20 millió forintos tőkekövetelmény. Könnyítést jelent viszont az, hogy a befektetési vállalkozások esetén csak egy engedélyre van szükség, tehát nem kell külön alapítási és működési engedély.
Részletes szabályok foglalkoznak a befektetési vállalkozások belső ellenőrzésével és könyvvizsgálatával, továbbá lehetővé válik egyes ügyviteli tevékenységek kiszervezése is.
Teljesen egyértelműsítve lett, hogy az ügyfél eszközeit el kell különíteni a befektetési vállalkozás sajátszámlás ügyleteitől; ezek nem részei a befektetési vállalkozás vagyonának, következésképpen csőd, felszámolás esetében sem vehetők igénybe a hitelezők kielégítésére.
Részletesen szabályozásra kerülnek egyes befektetési szolgáltatási tevékenységek, illetőleg ügyletek. Ezek közül a részvényesi meghatalmazottra vonatkozó szabályok, valamint az értékpapír-kölcsönzés intézménye a legjelentősebb. A részvényesi meghatalmazott az a letétkezelő, aki az értékpapír tulajdonosával kötött szerződés alapján a saját nevében, de a részvényes javára gyakorolja a tulajdonosi jogokat egy részvénytársasággal szemben.
A szabályozás szerint a részvényesi meghatalmazott kétféleképpen járhat el. Ha a részvénykönyvben nem tulajdonosként, hanem részvényesi meghatalmazottként szerepelteti magát, akkor a tulajdonosok által adott utasításoknak megfelelően jár el a társasági események alkalmával, a felügyelet felszólítására pedig fel kell tárnia a tényleges tulajdonosok aktuális személyeit. Ha viszont részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe, akkor őt kell tulajdonosnak tekinteni.
Az értékpapír-kölcsönzés lehetővé tétele egyik sarkalatos feltétele a tőkepiac további fejlődésének. Alkalmazása meglehetősen sajátos, bár a piaci szereplők részéről igény mutatkozik a használatára. A javaslat szerint értékpapír-kölcsönzés esetén a Ptk. pénzkölcsönre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal a megkötéssel, hogy a kölcsönadott értékpapír tulajdonjoga a kölcsönvevőre száll át. A kölcsönadónak meg kell viszont kapnia a kölcsön ideje alatt esedékes kamatokat, esetleges más járandóságokat. Garanciális okokból a törvény előírja, hogy befektetési szolgáltató az ügyfelek tulajdonát képező értékpapírt csak az ügyfél kifejezett hozzájárulásával adhatja kölcsön.
Fontos eleme a jelenlegi szabályozási javaslatnak a kereskedési könyvhöz kapcsolódó pozíciólezáró nettósítás alkalmazása. Ennek révén lényegesen csökkenthetők a pénz- és tőkepiaci ügyletek elszámolási és partnerkockázatai, a biztosítékok érvényesíthetőségének javítása következtében pedig növekszik a befektetők biztonsága, tehát csökken a rendszerkockázat, továbbá csökken a szavatolótőke-szükséglet a befektetési szolgáltatóknál, ezáltal csökkenhetnek a forgalmazási költségek.
(19.40)
A pozíciólezáró nettósítás elve egyébként kimondja, hogy a szerződő felek között pénzügyi ügyletek alapján fennálló összes kötelezettség lejárttá és esedékessé válik bármelyik szerződő fél hitelképességét érintő, valamely előre meghatározott esemény és az annak alapján gyakorolt felmondás esetén oly módon, hogy az egymással szemben fennálló követelések pénzben kifejezett ellenértékét a felek egymással szemben beszámítják, majd a fennmaradó nettó különbözetet a kötelezett pénzben megfizeti.
Befektetési vállalkozás felszámolását a felügyelet is kezdeményezheti, ha a befektetési vállalkozás a nem vitatott tartozását az esedékességet követő öt napon belül nem egyenlítette ki, vagy megállapítja, hogy eszközei az ismert hitelezők követelésének kielégítésére nem nyújtanak fedezetet. A javaslat szerint a befektetési vállalkozások és befektetéskezelők felszámolását a felügyelet által létrehozott közhasznú társaság végezné, mint a hitelintézetek esetében.
Tisztelt Ház! A Befektetővédelmi Alap szabályozása a gyakorlati tapasztalatok alapján lényeges átdolgozást igényel. Pontosítani kell, hogy mire terjed ki a védelem. A javaslat szerint az ügyfélnek csak a befektetési szolgáltatónál lévő vagyonára - pénz és értékpapír - vonatkozna, nem pedig a befektetési szolgáltató kötelezettségeire. Az alapnak kártalanítási kötelezettsége akkor keletkezik, ha bíróság elrendeli az alap tagjának felszámolását.
Az alap által nyújtott biztosítás - már csak az összeg nagyságára tekintettel is - nem terjed ki többek között az állam, a helyi önkormányzat, az intézményi befektető, az OBA vagy az MNB követeléseire. A kártalanítás összeghatára jelenleg egymillió forint. Az EU szabályai által megkövetelt 20 ezer eurós, csaknem hatmillió forintos szintet legkésőbb 2007. december 31-éig kell biztosítanunk. A csatlakozási tárgyalásokon a magyar kormány azt a kötelezettséget vállalta, hogy a kártalanítási összeghatárt 2005. december 31-éig 2 millió forintra, majd 2007. december végéig 6 millió forintra emeli fel.
Tekintettel arra, hogy az alap az elmúlt években felhalmozott kötelezettségei miatt - 2,4 milliárd forint - ez évben hitelfelvételre kényszerült, aminek visszafizetése még évekig terheli a költségvetést, sajnos így nincs mód a kártalanítási összeghatár ennél gyorsabb ütemű felemelésére. Szükségessé válik itt is - hasonlóan az OBA-hoz - az egymillió forint feletti kártérítési összegnél a 10 százalékos önrész bevezetése a "moral hazard" jelensége miatt.
Új elemként jelenik meg a törvényjavaslatban a befektetéskezelési tevékenység. E fogalom körébe tartozik a befektetésialap-kezelés, valamint a portfólió-kezelés. Ez utóbbinak része az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak és a magánnyugdíjpénztárak vagyonának kezelése, a biztosítóintézet által a befektetési egységekhez kötött, biztosításokhoz kapcsolódóan végzett vagyonkezelés, illetőleg az egyéni portfóliók kezelése.
Elengedhetetlenné vált egy olyan egységes szabályozás kialakítása, amely az általános elemeket tekintve egyformán vonatkozik mindenkire, aki az adott tevékenységet végzi. A javaslat megfogalmazza a befektetéskezelő általános felelősségi szabályait; kimondja, hogy mindenkor a megbízó érdekében köteles eljárni és a különböző portfóliókat egymástól elkülönítve kell kezelnie.
A befektetéskezelés speciális területe a befektetésialap-kezelés. Az 1991-es szabályozáson túllépve a jövőben mód nyílik különleges alapok létrehozására is, amelyeknél a befektetési szabályok eltérhetnek az általános előírásoktól. Így például befektetési alapba befektető alap, származtatott ügyletekbe befektető befektetési alap, indexkövető befektetési alap, valamint európai befektetési alap is létrehozható.
A tőkepiac legfontosabb működési területe a tőzsde, ahol a kereslet és a kínálat koncentráltan találkozik. A jövőben részvénytársasági formában kell működnie, igen szigorú tulajdonszerzési korlátokkal, hiszen egyetlen tulajdonos sem rendelkezhet 10 százalékot meghaladó szavazati és tulajdonjoggal. Bár itt kell megjegyezni azt, hogy egy tőzsdének képesnek kell lennie nemzetközi kooperációra, illetőleg valamely globalizálódó tőzsdéhez történő csatlakozásra is.
A részvénytársasági formával elválik egymástól a tulajdonjog és a kereskedési jog. Ezért a jelenlegi tőzsdetagság helyett a kereskedési jogosultság kérdését kell szabályozni.
A tőzsdei és tőzsdén kívüli értékpapír- és egyéb pénzügyi ügyletek elszámolását az elszámolóház végzi. A jelenlegi szabályozás erősen korlátozó, ezért célszerű megengedni, hogy az elszámolóház szakosított hitelintézetként akár tőzsdei ügylethez kapcsolódó kötelezettségvállalást is tehessen, de mindezek mellett, részvénytársasági formában tőzsde is végezhesse. Természetesen ugyanúgy, mint a tőzsde esetében, az elszámolóház is önszabályozó szervezet marad, működési szabályait belső szabályzataiban maga határozza meg.
A törvényjavaslat az utolsó fejezeteiben egységes rendszerbe foglalva tartalmazza a felügyeletnek a tőkepiac különböző területein meglévő feladatait, jogkörét. Előírásra kerül, hogy a felügyelet minden befektetési vállalkozásnál, befektetéskezelőnél, tőzsdénél és elszámolóháznál legalább kétévente átfogó helyszíni ellenőrzést tart. A tőkepiaci szolgáltatások globalizációjára tekintettel nagy fontossága van annak, hogy a felügyelet nemzetközi együttműködési megállapodásokat kössön más országok tőkepiaci felügyeleteivel.
Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, elmondhatjuk azt, hogy egy nagy horderejű és átfogó törvény általános vitáját kezdhetjük meg ma. Mindenképpen látható az, hogy a törvényalkotó igyekszik a tőkepiacokat egységesen kezelni, szem előtt tartva a befektetések védelmét, ezáltal a megtakarítások ösztönzését, és olyan pénzügyi közvetítők, mint a tőzsde, működési feltételeit javítani igyekszik.
Ebből is látszik, hogy egy átláthatóbb, a kockázatokat jobban felmérő és kezelő, a globalizáció kihívásainak megfelelni tudó magyar tőkepiac lehetőségét adja a javaslat. S hogy ne csak lehetőség maradjon, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy támogassák a benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
