DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya egységesített törvényjavaslatot nyújtott be a tisztelt Házhoz a tőkepiacról. A törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a tőkepiacra vonatkozó számos jogszabályt ennek az új törvénynek a keretében egységesen újrakodifikált formában fogadtassa el a Házzal.
A benyújtott tervezet a hatályos értékpapírtörvényt, az árutőzsdetörvényt és a befektetési alapokról szóló törvényt váltja fel. Részint tehát az a célja, hogy kedvezőbb keretet teremtsen a hazai tőkepiac szereplőinek, másrészt hogy tovább növelje a hazai tőkepiacon befektetőként megjelenők védelmét, egyúttal azonban eleget tegyen a tőkepiacokra vonatkozó európai uniós elvárásoknak is.
Mielőtt azonban a törvénytervezetet részletesen elemezném, tisztelt képviselőtársaim, engedjék, hogy a most már több mint egy évtizedre visszatekintő gyakorlattal is foglalkozzam néhány szó erejéig. A rendszerváltást Magyarország is, hasonlóképpen a többi kelet-európai rendszerváltó társadalmakhoz, fejlett és szervezett tőkepiac nélkül és értelemszerűen minden különösebb szabályozás nélkül élte meg. Pontosabban, a rendszerváltás hajnalán felmerült az igény a szabályozásra, hiszen a társaságokról szóló törvény már '89-től lehetővé tette részvénytársaságok létrehozását, ennek megfelelően részvények kibocsátását is, és a nyolcvanas évek végén már megjelentek a vállalati kötvények is a piacon.
(18.50)
Az akkori történeteket visszalapozva, a közvetlen rendszerváltást megelőző másfél-két évben a szabályozatlanságból eredően létrejöttek és károkat okoztak az első visszaélések, elsősorban vállalati kötvényügyekben. Gondolhatunk a korábban állami garanciával és az OTP-betéteknél magasabb kamatozással kibocsátott vállalati kötvények körüli, a kisembereket károsító visszaélésekre, vagy például arra a körülményrendszerre, ami miatt 1989-ben az akkori Tungsram Rt.-ben lévő állami vagyont egy ügyes trükkel pénzintézeti vagyonná lehetett átvarázsolni, majd a spontán privatizáció tárgyává tenni.
A tőkepiac transzparens működését szabályozó törvények hiánya a rendszerváltás hajnalán a Magyarországra történő tőkebehozatalnak is akadálya volt. A szabályozás hiánya által okozott homályos helyzetben az első fénysugarat az értékpapírtörvény megjelenése jelentette, amely alapján 1990-ben, szinte a demokratikusan megválasztott kormány első aktusaként létrejött a Budapesti Értéktőzsde, és megkezdték működésüket a brókercégek is.
Tekintettel arra, hogy a tőkepiac jól szabályozott működésében több mint negyvenéves szünet állt be, és a kilencvenes évek viszonyai sem voltak már összehasonlíthatók a negyvenes évek viszonyrendszerével, az 1990-ben létrejövő szabályok és intézmények a létrejöttüket követő években elég gyakran változtak. Szinte nincs olyan év, hogy a tőke, a hitel, az értékpapírtörvények, valamint az azokhoz kapcsolódó intézmények működését - jórészt az éves költségvetési törvény vagy néha külön törvénymódosítás keretében - a Háznak ne kellett volna változtatnia.
Folyamatos változásokon ment keresztül szinte minden évben a pénzintézetek működését szabályozó törvény, a jegybanki törvény és az értékpapír-forgalmat szabályozó törvény is. Tekintettel arra, hogy ezek a törvények egymással szoros kapcsolatban vannak, az egyik vagy másik ponton végrehajtott változások kihatással vannak szinte az egész rendszerre. Azt is mondhatnánk, hogy a kilencvenes években a piacgazdaságot szabályozó e fontos törvényekben egyetlenegy dolog volt állandó, a folyamatos változás.
Ami konkrétan a tőkepiaci szabályozást illeti, 1996-ban a törvényt a Ház újrakodifikálta, szabályozta a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház funkcióit is. Az új kodifikáció ellenére az 1996-ban elfogadott törvény is többször módosult az elmúlt négy év alatt. 1998-ban a külföldi befektetési szolgáltatók fióknyitását tette lehetővé, 2000-ben magába foglalta már a piaci kockázatok kezelésére vonatkozó keretszabályokat, és legutóbb keretek közé szorította a nyilvános részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályait is. Annak megfelelően, hogy a tőkepiac egyes részterületei Magyarországon is teret nyertek, újabb és újabb résztörvények keletkeztek. 1991-ben a parlament elfogadta a befektetési alapokról szóló törvényt, 1994-ben pedig az árutőzsdetörvényt.
Elismerve a mindenkori törvényhozás igyekezetét arra, hogy a piacgazdaság működésének ezt a fontos területét aktuális szabályokkal lássa el, fejet hajtva az igyekezet előtt is, hogy ebben a buzgalomban a törvényhozók gondolkodását és vitáit a társadalom érdekei vezérelték, mindenképpen szót kell ejteni arról is, hogy a területen végbement és nagy erőfeszítéseket igénylő törvénykezéssel a kívánt célok csak részben voltak elérhetők. Hiszen ki ne emlékezne arra, hogy miközben a társasági törvényünk már megvolt, és a pénzintézeti törvény is pontosan szabályozta a tőkekövetelményeket, sor került arra, hogy a jegybankból 1987-ben kivált kereskedelmi bankok mindegyike nemcsak hogy elvesztette saját tőkéjét, de több száz milliárd forintos nagyságrendben a betétesek pénzét is veszélybe sodorta. Ki ne emlékezne arra, hogy ugyanezt tette a jegybank is. A törvények ugyanis lehetővé tették, hogy 1991 után a jegybank pult alatt szelektív ügyfélkörnek kereskedelmi bankként is tovább működjön és súlyos százmilliárdokat veszítsen.
Ki ne emlékezne itt fel nem sorolt olyan tőkepiaci műveletekre, amikor kis számú bennfentes - köztük vezető társaságok vezető tisztségviselői - visszaélve információikkal, vezetőként és tisztségviselőként a piac befektetőinek rovására - legtöbbször a kisbefektetők rovására - szellemi és fizikai teljesítmény nélkül, pusztán abból a tényből, hogy ők valamit tudnak helyzetükből, beosztásukból adódóan, vagyonokat kerestek. Kinek ne lenne hiányérzete abban a tekintetben, hogy a törvények és azok folyamatos változásai közepette - amit minden esetben korszerűsítésnek neveztek a törvényhozók és alkalmazók - lehetőség volt arra, hogy 1998-ig az állami vagyon jelentős részét úgy magánosítsák, hogy a tulajdonos, az állam a valóságos piaci értéknek csak egy töredékéhez jutott. Ki ne emlékezne arra, hogy bizonyos gyógyszeripari cégek privatizációjakor alkalmazott árfolyam a privatizációt követően és tőzsdére kerülve, immáron az új tulajdonosok kezébe jutva a tőzsdén megötszöröződött?
Nos, nem vitatom, hogy a történetek még ennél is rosszabbul alakulhattak volna, létrejöhetett volna egy teljes bizalomvesztés, a befektetők visszahúzódhattak volna Magyarországról, és lehetett volna a megtörténteknél lényegesen több botrány, bennfentes kereskedés és hasonló negatív jelenség. A polgári kormányzat - ismerve és tapasztalva a tőkepiac és a tőkepiaci törvények korábbi működését, beleértve a működési zavarokat is, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a tőkepiacok zavarmentes működése egyben uniós tagságunk egyik kiemelt követelménye is - a jelen törvénytervezet elé több célt is kitűzött:
Legyen az új törvény egységes szerkezetű, foglalja tehát magába az értékpapírok forgalomba hozatalának, a befektetési szolgáltatásoknak, a szolgáltatóknak, az árutőzsdei szolgáltatóknak, a befektetéskezelési tevékenységet végzőknek, a befektetési alapoknak, a tőzsdének, valamint az elszámolóház működésének és felügyeletének szabályait. Szűnjön meg az a korábbi helyzet, amikor egyes részterületeket külön törvények szabályoztak, és nem volt ritka az a helyzet, amikor az egyik szabály üti a másikat, illetve a törvények közötti belső logikai zavarok megnehezítik a felügyeleti munkát, vagy törvény által rögzített módon akadályokat teremtenek a felügyeleti hatóság hatékony működésével szemben.
Mindenképpen pontos és átfogó törvénykezésre van szükség ahhoz is, hogy a tőkepiaci szabályainkban megfeleljünk az uniós előírásoknak, vagy legalábbis annak a hányadának, ami ma ismert. A tőkepiacok ugyanis világszerte jelentős fejlődésen, szabálybeli módosuláson is átestek az utolsó időkben, és ez várhatóan ezután sem lesz másként. A törvényalkotóknak és a javaslattevőknek ezt a körülményrendszert is figyelembe kellett venniük, amikor egységes szabályrendszereket dolgoztak ki.
Az alapos munkát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az új egységes törvénytervezet korábbi jogszabályok egész sorát módosítja, még hosszabb sorát hatályon kívül helyezi. Érdekes tapasztalatokra lehet szert tenni, ha a jelen törvénytervezet kapcsán a módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok eredeti hatálybalépésének idejét is megnézzük. Furcsa módon a megszűnő jogszabályok legnagyobb része nem a rendszerváltozást megelőző időkből, de nem is az első demokratikus kormány által megalkotott szabályok köréből adódik, hanem az 1994-98-as kormányzati ciklus idején hozott szabályokat kellett garmadával megsemmisíteni. E szabályok megsemmisítése alapvetően a piacok zavarmentes működését szolgálja, másrészt azért volt ezeknek a megsemmisítésére szükség, hogy eleget tegyünk az uniós jogkódex, az acquis communautaire magyarországi harmonizációs követelményeinek.
Ebből a megfigyelésből rögtön adódik két következtetés. Az 1994-98 között hozott nagy számú és szinte évente ismétlődő szabálytömkeleg sok esetben homályos, áttekinthetetlen viszonyokat eredményezett, olyanokat például, amikor a korábbi értékpapír-felügyeleti emberek csak kezüket tördelve toporoghattak az éppen ügyfeleik pénzét lázasan síboló brókerek ajtaja előtt, de hatékony intézkedéseket nem nagyon tehettek, s aztán fizethetett a Betétbiztosítási Alap. Minden szabályos volt, büntetőjogi felelősség nem keletkezett.
A szabályozó és ellenőrzési hatóság csetlés-botlását és tehetetlenségét tovább fokozta a kettősség, ami a devizát a legutóbbi időkig hermetikusan elkülönítette a forinttól a szabályozás oldaláról, zsilipet biztosítva az off-shore státusúak Budapesten, éppen a devizahatóság jóvoltából fenntartott jól szelektált ügyfélkörének.
(19.00)
Csak hab a tortán, hogy mindez két MSZP-s sztárpénzügyminiszter regnálása idején történt. Egyikük éppen a lengyeleket készül újabb csomaggal riogatni, a másik éppen kormányfőjelölt az MSZP-nél.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Keller László: Ennél a témánál egy miniszter így beszél?) Ezek vannak. Az előbbiekben elmondott, folyamatos törvényi módosításokkal teletűzdelt időszakot egy olyan törvénykezéssel célszerű lezárni, ami hosszabb időszakra biztosítja a zavartalan működést, végképp kiiktatja a tőkepiac szétszabdalt szabályaiból adódó inkonzisztenciákat, és megfelel az Unió jelenleg érvényes tőkepiaci követelményrendszerének. Véleményem szerint a beterjesztett javaslat rendelkezik ezekkel a kvalitásokkal.
Ami az egyik legfontosabb követelményrendszert, az európai uniós jognak való megfelelést illeti, az új egységesített törvénytervezetben ez alól a kötelezettség alól szinte alig van kivétel, talán csak egy körülmény: a tőkefejezetben a tárgyalások során öt év átmenetet kértünk és kaptunk a Befektetővédelemi Alap által biztosított követelések összegére vonatkozóan. Igényünket a Közösség támogatja, és 2007. december 31-éig kell elérnünk az irányelvek által rögzített 20 ezer eurós, körülbelül 6 millió forintos értékhatárt. Ez azt jelenti, hogy 2007. december 31-éig kötelezettséget vállalunk arra, hogy az alap által kisbefektetők részére juttatott kártérítés eléri a 20 ezer eurót, azaz a 6 millió forintot, vagyis ekkorra biztosítható a teljes magyar kisbefektetői körnek a piaci szereplők csődjéből adódó kockázatmentesítése.
Jelentős mértékben segítette az egységes szerkezetű és áttekinthető tőkepiaci szabályozást az időközben bekövetkezett devizaliberalizáció. Ez a lépés a hatályos szabályok egy részét eleve feleslegessé tette, ugyanakkor az így liberalizált piacon biztosítani szükséges a hazai befektetők és a hazai piac egységének és biztonságos működésének védelmét. Biztosítani szükséges azonban a devizaliberalizáció miatt szükségszerűen elszaporodó fedezeti ügyletekhez a piac likviditásának kialakulását, hiszen mit ér egy olyan rendszer, ahol ésszerű fedezeti ügyleteket ugyan lehet kötni, csak éppenséggel nincs, akivel megkössük.
Az értékpapírok forgalomba hozatala körül a leglényegesebb változás a papírok dematerializációja. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem szükséges az értékpapírokat kinyomtatni magas költséggel, hiszen a számítógépes módszerekkel kezelt értékpapírok forgalmi költségei lényegesen alacsonyabbak, másrészt a számítógépes módszerek alkalmasabbak a pénzmosás megakadályozására is, így az azzal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket is jobban teljesíthetjük. A fizikai, anyagi megjelenésüktől megszabadított értékpapírjaink egységes rendszere a számlán történő forgalmazásnak is javára válik, nem szükséges a továbbiakban kétféle - fizikai és dematerializált - forgalmi szabályokat alkalmazni.
Különös hangsúlyt fektet a törvény a befektetők védelmére, a piaci szereplőkkel való bizalmi viszony helyreállítására. Azon túl, hogy a betétvédelmi alap által történő kártérítések összege is majd meg fog emelkedni, szükséges ez a befektetők érdekeit is növelő bizalomnövelés. Ennek tudható be, hogy az értékpapír-bizományosok esetén a jelenlegi 20 millió forintos tőkekövetelményt 50 millió forintra rendeli emelni a törvény, míg az értékpapír-kereskedők esetén a jelenleg 100 milliós összeghatárt 200 millióra kell majd felemelni.
A befektetési társaságoknál a hatályos 1 milliárd forintos tőkekövetelmény azonban nem fog változni. A bizományosokkal és kereskedőkkel szembeni megemelt tőkekövetelmények egyértelműen további biztosítékokat jelentenek a kisbefektetők részére. Reményeink szerint a helyreállított és megnövelt bizalmi körülmények a betétvédelmi alap jövőre bekövetkező kártérítési összegei és a növekvő lakossági megtakarítási kedv ismét jelentős összegeket vonz a tőkepiacra, és csökkenti a tőkepiac külföldi befektetőktől való túlzottan nagy függését. Ez például egy intézkedés arra, hogy a kormány törődik a tőzsdével.
Változások következnek be a tőkepiac legfontosabb működési terepe, a tőzsde területén is. A tőzsdei szabályozásban alapvető változást jelent, hogy a még jelenleg úgynevezett sui generis szervezetként működő tőzsde a jövőben részvénytársasági formában fog működni. A részvénytársasági forma rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetővé a piaci viszonyokhoz, a tőzsde mint a gazdasági törvény által definiált részvénytársaság ugyanis eredményesen működhet egy formálódó közép-európai, hosszú távon esetleg európai kereskedelmi platform tagjaként. Annak érdekében azonban, hogy a tőzsde ne válhasson egyik vagy másik tulajdonosa játékszerévé, a törvényben 10 százalékban korlátozni kívánjuk az egy tulajdonos által szerezhető tulajdonosi hányadot.
Az értékpapírok, különösen a tőzsdén forgók, úgynevezett likvid eszközök, azaz azokból könnyen lehet pénzt csinálni. A különböző értékpapír-elszámolások elég gyakran kapcsolatba kerülnek az értékpapír-tulajdonosok és a korábban adásvételben részt vevők csődeljárásaival, csődfelszámolásaival is. Sok zavar adódott és adódik abból, hogy a korábbi szabályozásokban nem volt egyértelműen biztosítva az ügyletek teljesítéséhez nyújtott biztosítékrendszer, ezért alapvetően fontosnak tekintjük, hogy az óvadéki biztosítékok elhelyezése, rendszeres kiegészítése rendben legyen, és hogy hat hónapon belül kikötött óvadék esetén is érvényesíteni lehessen a követeléseket. Fontos az is, hogy az elszámolóházban a szolgáltató vállalkozások és az ügyfelek eszközeit elkülönítetten kezeljék, ami az ügyfelet mentesíti attól az esettől, ha közben a szolgáltatója csődbe megy - ilyet egypárat láttunk, elvitték az ügyfelek pénzét a brókerek, az ügyfelek csődjei -, az ügyfelek érdekében letett papírokat emiatt a csődeljárásba, a bróker csődjébe ne lehessen bevonni.
Külön említést kell tenni a tőkepiaci felügyeleti rendszer változásairól is. A változások együttesen azt segítik elő, hogy a felügyeleti hatóságok a szabályok betartását független hatóságként végezzék. Az 1997. évi pénzügyi válságot követő tapasztalatok arra buzdították a nemzetközi közösséget, hogy az egyre univerzálisabbá váló pénzügyi piacokat a felügyeletek operatív önállóságának növelésével lehet csak ellenőrizni. Erre mind az IMF Világbank-csoport, mind az OECD-országok felügyeleti rendszerei, de az Unió is figyelmet fordított. A felügyelet átvilágítása az úgynevezett bázeli bizottság által meghatározott huszonöt alapelvnek megfelelően ez év júniusára megtörtént, a törvény pedig kilátásba helyezi a függetlenségi kritériumok betartását.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A több mint tízéves törvénykezési folyamat, valamint a jelenleg a Ház asztalára kerülő előterjesztés minden részlete egy parlamenti felszólalás keretében nem elemezhető, nem is teszünk erre kísérletet, azonban mindezt figyelembe véve a kormány előterjesztését a tőkepiaci törvényről a tisztelt Háznak megfontolásra és elfogadásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
