KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szeretnék három megjegyzéssel kezdeni; Szájer József frakcióvezető úr ugyanis saját 1994-es beszédéből idézve szólt arról, hogy milyen fontos a mindenkori Országgyűlés számára és a mindenkori kormány számára a költségvetés, és azt is mondta, hogy a kormánynak nincs pirulásra oka. Akkor őszintén szólva azt nem tudom, hogy miért nem ülnek itt a kormány miniszterei, miért máshol nem pirulnak. (Derültség, taps az MSZP soraiból.)
Szájer József utalt arra is, hogy én néhány hete túl gyorsnak tartottam az ígértek teljesítését. Sajnálom, hogy Szájer József nem vette észre az iróniát, ugyanis én nem a tényleges teljesítést, hanem a pontok kipipálását tartottam irreálisan gyorsnak.
Végül a harmadik megjegyzésem: Szájer József azt is mondta, a kormány még csak az első lépéseket tette meg. Mi nem a lépések számát kifogásoljuk, nem azt keveseljük vagy sokalljuk, hanem a lépések irányát (Dr. Kis Zoltán: Így van!), mert ez - meggyőződésünk szerint - rossz irány. (Dr. Surján László: Azért vagyunk a másik oldalon!)
Tisztelt Ház! A költségvetést egy parlamenti pártnak három szempontból érdemes vizsgálnia, értékelnie. Az első, hogy reális, azaz teljesíthető-e; a második: biztosítja-e a gazdaság stabilitásának megőrzését és fejlődését, az ország jövőjének megalapozását; a harmadik: milyen társadalmi célokat szolgál. A választópolgárok viszont nem ezzel kezdik, őt azt kutatják, szerepelnek-e a költségvetésben a kampányban szavazatszerző céllal elhangzott ígéretek, hiszen a költségvetés benyújtásáig még él a remény, a győztes pártok megszolgálják majd a bizalmat. Ha a választók a koalíció pártjainak és mindenekelőtt a Fidesz választási ígéreteit keresik a költségvetésben, nagy többségük lesújtó eredményre jut, arra, hogy bizony rászedték, becsapták őket.
Ez a költségvetés nem az ígéretek teljesítésének költségvetése, sokkal inkább a szószegésé. Szó sincs már az ígéretek alapját jelentő 7 százalékos gazdasági növekedésről, sőt a költségvetés logikája arról árulkodik, hogy az 5 százalékban sem hisznek a költségvetés készítői maradéktalanul. Szó sincs egyszeri nagyarányú adó- és járulékcsökkentésről, szó sincs nagy összegű béremelésekről. Amit a költségvetés a társadalom nagy többségének kínál, az messze elmarad a gazdaság tényleges lehetőségeitől, s még azt is beárnyékolja a bizonytalanság.
A tervezett bevételek nagyobbak a tényleg várhatónál, márpedig ha az irreális mértékűre tervezett adóbevételek nem kerülnek az államkasszába, akkor kérdéses, miből fedezik majd a kiadásokat, lesz-e elegendő forrás a választási ígéretektől már így is messze elmaradó bér- és nyugdíjemelésre, családtámogatásra, oktatásra, kultúrára, egészségügyre, szociális célokra vagy vidékfejlesztésre; vagy másként megközelítve: tartható-e a 4 százalékos hiány vagy meglódul a hiány, és 2000-ben a pénzügyminiszterről, netán a miniszterelnökről ismét csomagot neveznek majd el. Ez, tisztelt Ház, nem a kiszámítható jövő, sokkal inkább a bizonytalanság költségvetése.
(10.20)
Ezt a bizonytalanságot csak fokozza, hogy a költségvetéssel 39 törvényt is módosítani kíván a kormány.
Tisztelt Ház! A kormány első száz napját értékelve nyomatékkal és többször szóltunk arról, hogy egy sor lépése, ha nem is sért tételesen törvényt, de ellentétes a demokratikus jogállamiság szellemével, íratlan szabályaival, szokásaival. Erről árulkodik a költségvetés is, amely nem a demokratikus jogállam kiteljesítésének a költségvetése, sokkal inkább egy formálódó tekintélyuralmi rendszeré.
Ha a költségvetés a demokratikus jogállam kiterjesztését, kiteljesítését célozná, akkor a kormány fontosnak tartaná, hogy pénzt biztosítson - mindössze 1,2 milliárd forintról van szó - az ítélőtáblákra, akár olyan áron is, hogy nem emeli csaknem kétszeresére a polgári titkosszolgálatok támogatását; akkor nem lehetetlenítené el a demokrácia egyik legfontosabb intézményét jelentő önkormányzatokat azzal, hogy az inflációtól elmaradó mértékben emeli csak a támogatásukat, miközben a minisztériumok és más központi közigazgatási intézmények költségvetését több mint 20 százalékkal emeli. Hová lett, tisztelt Ház, az olcsó állam ígérete? Másfélszeresére növelt létszámú Miniszterelnöki Hivatal, a magyar viszonyok között értelmetlen kancellária - hiszen Magyarország Németországgal és Ausztriával ellentétben nem szövetségi állam -, a csaknem kétszeresére növelt költségvetésű kancellária!
A költségvetésben is tetten érhető a kormány hatalomösszpontosító szándéka, az elkülönített pénzalapok úgymond beintegrálása a tárcák költségvetésébe, a 40 milliárd forintos tartalék óriási összegek felett ad szabad rendelkezést a kormánynak. Tisztelt Ház, ez nem az esélyegyenlőség költségvetése, sokkal inkább a növekvő esélykülönbségeké!
A szegényebb, nehezebben élő rétegeket sújtó, a tehetősebbeknek kedvező adótörvények logikáját követi a jövedelemelosztás logikája is. A gazdasági lehetőségektől elmaradó, mindössze 2-3 százalékos reálbér-növekedés azt jelenti, hogy a kiemelt csoportokon kívüliek bérének vásárlóereje csökkenni fog az ideihez képest.
A szocialisták elfogadhatatlannak tartják a közszférában dolgozó közel egymillió közalkalmazott és köztisztviselő bértáblájának a befagyasztását, azt, hogy a gazdasági lehetőségektől és a jogos igényektől elmaradó, szerény mértékű béremelést is csupán létszámcsökkentéssel lehet majd biztosítani. A szocialisták elfogadhatatlannak tartják a nyugdíjak 20 százalékos emelése helyetti 14 százalékot, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok mindössze 2-3 százalékkal több kenyeret vásárolhatnak majd a nyugdíjukért. És elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a több évtizedes munkaviszonnyal, többnyire igen nehéz munkával és járulékfizetéssel szerzett, viszonylag magasabb nyugdíjak rovására történjen a differenciálás.
A hangzatos szólamokkal ellentétben ez a költségvetés nem a családok támogatásának költségvetése, legfeljebb a két jól kereső, magas jövedelmű felnőttből, három gyermekből - akik után a családi pótlékon kívül az adójóváírást is igénybe lehet venni - és a velük közös háztartásban élő, megfelelő nagyságú nyugdíjjal rendelkező nagyszülőkből álló családok támogatásának a költségvetése, ezek azonban, sajnos, csak kis hányadát jelentik a magyar családoknak. Ilyenformán ez a költségvetés nem is a polgárosodás költségvetése, hiszen a kis fizetésű pályakezdő fiatalnak, a még gyermektelen ifjú házaspárnak nem ad esélyt a felzárkózásra. A nagyszámú csonka családban élők helyzetét vagy az olyan családban élőkét, ahol az egyik felnőtt munkanélküli vagy gyermekgondozási segélyen van, ez a költségvetés szinte kilátástalanná teszi.
Tisztelt Ház! A költségvetés alig több mint 5 százalékkal növeli a beruházások támogatására szánt összeget, ebből kell majd fedezni a megváltoztatott színhelyű építkezések új alapkövének letételeit is, gondolom.
A gyors ütemben növekvő feladatokhoz képest elégtelen az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülésre előirányzott összeg is. Tegnap az európai integrációs ügyek bizottságának többségi álláspontját képviselő alelnök úr értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az ellenzék kevesli a 6 milliárd forintot az uniós csatlakozásra történő felkészülésre, pedig - mondta - az ez éviben csak 2 milliárd forint szerepelt. Nincs ellentmondás, ugyanis ahogy közeledünk - és egy évvel biztos közelebb vagyunk az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz -, úgy növekszenek a felkészülés költségei. A jogharmonizáció, az uniós normák átvétele például a közlekedés és a szállítás vagy a környezetvédelem területén igen jelentős összegeket követel, és egyre nagyobb összegekre van szükség az örvendetesen növekvő Phare-pénzek igénybevételéhez is a társfinanszírozás követelménye miatt. Ezért keveselljük a költségvetésben szereplő uniós csatlakozási előirányzatot.
Ha emellett figyelembe vesszük, hogy a költségvetés a lakosság amúgy is nehezen élő többsége rovására támogatja a tehetősebb 20 százalékot, s ezzel Magyarország nem közeledik, hanem távolodik az Európai Unió 15 tagállamából 13-ban kormányzó szociáldemokrata pártok által célul kitűzött szociális Európától, ha figyelembe vesszük, hogy a költségvetés nem kívánja tisztességesen megfizetni a közigazgatásban dolgozókat, akiknek szakértelme pedig nélkülözhetetlen a zökkenőmentes csatlakozáshoz, azt kell mondjuk: ez a költségvetés nem a modernizáció, nem a felzárkózás, nem az Európai Unióhoz történő csatlakozás költségvetése, sokkal inkább a Fidesz társadalompolitikai céljai megvalósításának eszköze. Ezek a célok azonban nem esnek egybe az európai fejlődés fő irányával.
Tisztelt Ház! Bizonyos vagyok abban, hogy a vitában a szocialisták álláspontjával szemben a kormány, a kormánypárti képviselők részéről elhangzanak majd a szokásos támadások. Újból és újból felteszik majd a kérdést: miért nem valósította meg a szocialista vezetésű kormány mindazt, amit most számon kér a költségvetésen, a jelenlegi kormányon. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! Helyes!) Aki erre készülnek, kérem, ne hagyjanak figyelmen kívül néhány fontos körülményt: 1994 nyarán a bruttó nemzeti termék közel 10 százalékát kitevő költségvetési hiánnyal, 4 milliárd dollár körüli külkereskedelmimérleg-hiánnyal, 3 milliárd dollár feletti folyó fizetésimérleg-hiánnyal és 21 milliárdos külföldi adóssággal vettük át a kormányzást. S noha négy éven keresztül az ellenzék szónokai azzal vádoltak bennünket, hogy nagyobb kárt okoztunk a magyar gazdaságnak, mint a második világháború, érdekes módon 1998 nyarán 4 százalékos költségvetési hiánnyal, alig több mint 2 milliárd dolláros külkereskedelmimérleg-hiánnyal, kevesebb mint 1 milliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiánnyal és 7,5 milliárdos külföldi adóssággal adtuk át a kormányzást (Moraj a kormánypártok padsoraiban.); olyan gazdasággal, tisztelt Ház, tisztelt kormánypárti képviselők, amellyel Washingtontól Tokióig büszkélkedik a kormány, amely a pénzügyminiszter úr egyik korábbi megjegyzése szerint a világon az egyik legerősebb gazdasággal rendelkezik, vagy ahogy tegnap elhangzott: amely az egyik leggyorsabban fejlődő ország. Ugye, nem hiszik, hogy a július 8-án hivatalba lépett kormánynak köze van az első félévben lezárt gazdasági adatokhoz?! És ugye, azt sem hiszik, hogy alig több mint száz nap kormányzása alatt jutott el az ország oda, amilyennek például az Európai Unió brüsszeli bizottságának országjelentése minősítette!
Ezek a mutatók, tisztelt kormánypárti képviselők, négy év következetes gazdaságpolitikájának és a lakosság áldozatvállalásának az eredményei. Erre a gazdaságra építve lehetne - vagy lehetett volna - olyan költségvetést készíteni, amely nemcsak a lakosság kis részének, hanem a lakosság többségének is kedvez, de önök nem tudtak, vagy talán inkább nem akartak élni ezzel a lehetőséggel.
A miniszterelnök úr váltókat állítgat, legalábbis ezzel indokolta legutóbb a kormány néhány döntését, a Nemzeti Színház felépítésének új színhelyét, a 4-es metróvonal építése költségvetési támogatásának visszavonását vagy az ítélőtáblák létrehozásának elhalasztását. Mi, szocialisták úgy ítéljük meg, hogy a váltóállítgatás felesleges, sőt veszélyes. Felesleges, hiszen az ország az elmúlt négy évben jó irányba haladt, stabillá vált a gazdaság helyzete, létrejöttek a fenntartható növekedés feltételei, az ország eljutott a NATO kapujáig, és a legfelkészültebb országok egyikeként 1998 tavaszán elkezdte a kétoldalú tárgyalásokat az Európai Unióval. És veszélyes is a váltók állítgatása, mert ha nem szakember állítja a váltót, könnyen vakvágányra futhat az ország vonata.
(10.30)
S akkor ott vesztegelve nézhetünk majd az Európai Unió gyorsan távolodó vonata után.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az elmondottakból egyértelmű, hogy mi nem csupán azért bíráljuk a költségvetést, mert ez az ellenzék dolga. Mi nem csupán azért bíráljuk a költségvetést, mert szakmailag megalapozatlannak tartjuk. Az alapvető kifogásunk, hogy a költségvetésből kirajzolódó értékrend ellentétes azzal a szociáldemokrata értékrenddel, amelyet a Magyar Szocialista Párt képvisel.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
