DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hónapokban NATO-körökben, különböző nemzetközi fórumokon, kétoldalú találkozókon és a nemzetközi kapcsolatok egyéb színterein Magyarországot a NATO de facto tagjaként tartották számon, és ebben a minőségben vettünk részt a nemzetközi életben. Legutóbb például szeptemberben Vilamourában, Portugáliában vettünk részt egy olyan értekezleten, ahol a NATO-tagországok mellett meghívást kaptak a várományos országok védelmi miniszterei is, és ezen a találkozón mind a három nap teljes jogú tagként, de facto tagként részt vettünk a tanácskozásban. Ez a tényleges elismerése országunk NATO-tagságának egyúttal azt is jelzi, hogy karnyújtásnyira vagyunk a szövetséghez való szerződés szerinti csatlakozástól, azaz a de jure odatartozásunktól is.
Az, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai törekvése lényegileg zökkenőmentesen elvezetett a kapuig, számos fontos tényezőnek és körülménynek tulajdonítható, mindenekelőtt annak, hogy olyan közép-kelet-európai térség országa vagyunk, amely térség megváltozott, és a változásoknak megfelelően stabilizálódtak a társadalmi viszonyok.
Az átalakulási folyamat előkészítésében és kiteljesedésében jelentős szerepe volt Magyarország külpolitikájának is. A rendszerváltás után nemzeti konszenzussal elfogadott külpolitikai irányok mentén az előző kormányok által végzett célirányos és szívós biztonságpolitikai tevékenység, amelyet a jelenlegi kormány is magáévá tett és folytat, szavakban nem értékelhető eléggé.
Az idevezető út nem lett volna járható, ha a NATO-csatlakozással kapcsolatban a parlamenti pártok nem képviseltek volna egységes igenlő álláspontot és ha a népszavazás sikertelenül végződött volna, mert a NATO-hoz való csatlakozást nem egyik vagy másik kormány határozta el, hanem maga a magyar nép. A NATO szövetségébe való belépésünkkel végérvényesen helyet szerzünk a fejlett nyugati demokráciák közösségében, ami jelentősen elősegíti az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítését és ennek megtörténtét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságügy-miniszter asszony által ismertetett, az alkotmánymódosításról szóló T/416. számú törvényjavaslat elfogadása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozás érdekében kézenfekvővé teszi a honvédelmet érintő alapvető jelentőségű törvények módosítását is. Az ezekre vonatkozó módosító javaslatokat az önök előtt fekvő T/417. számú törvényjavaslat csomagtervként tartalmazza. A módosítás célja, hogy összhangot teremtsen a washingtoni szerződés és a hozzá kapcsolódó egyéb nemzetközi szerződések, valamint a szóban forgó törvények között annak érdekében, hogy a fegyveres erők számára a szerződés 3. és 5. cikkének teljesíthetőségét a vonatkozó törvények, rendelkezések ne akadályozzák, illetve hogy az alacsonyabb szintű jogharmonizációnak is alapot teremtsünk.
Az elmondottaknak megfelelően a módosítás érinti a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényt, a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvényt, valamint a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvényt.
(8.20)
A módosítások jogi természetüknél fogva kiterjednek lényeges érdemi szabályok megváltoztatására és kisebb jelentőségű, de mindenképpen indokolt szövegpontosításokra is. A lényegesebb módosítások közül szeretnék néhányat ismertetni.
Az alkotmány 40/A. §-ának módosításával összhangban, annak az elvnek és szabálynak változatlan szem előtt tartásával, hogy a honvédelem nemzeti ügy és honvédelmi képességének biztosításában a Magyar Köztársaság alapvetően saját erejére támaszkodik, az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozás következtében indokolt a honvédelmi törvényben is kifejezésre juttatni a kollektív védelmi képesség fenntartásának és kifejlesztésének kötelezettségét. E kötelezettségnek a részes államok a washingtoni szerződés 3. és 5. cikke alapján, folyamatos és kölcsönös segítségnyújtás útján tesznek eleget.
A NATO-hoz való csatlakozásból fakadó védelmi kötelezettségek újszerű feladatokat rónak a kormányra is. Ezért az erre vonatkozó rendelkezésekkel a honvédelmi törvényben indokolt a kormány hatáskörét kiegészíteni azzal, hogy a kollektív védelmi felkészülés keretében gondoskodik a szövetségi kötelezettségből eredő védelmi, tervezési feladatok elvégzéséről, továbbá hogy dönt a nemzetközi szerződésen alapuló katonai kötelezettségek teljesítéséről és összehangolja annak megvalósítását.
Indokolt továbbá a honvédelmi törvényt olyan rendelkezéssel kiegészíteni, hogy adott esetben gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség teljesítésére ne csak a saját fegyveres erőink, hanem a Magyar Köztársaság közös védelmi műveleteiben részt vevő szövetséges fegyveres erők szükségleteinek kielégítése céljából is legyen lehetőség, s ezt a kormány rendelje el.
Az alkotmány 37. § (2) bekezdésének megfelelően a honvédelmi törvény határozza meg a honvédelmi miniszter ágazatirányítási feladatait. E feladatokat indokolt kiegészíteni a kollektív védelmi felkészülés érdekében további feladatokkal. Ezek a következők: együttműködés az illetékes miniszterekkel a szövetséges kötelezettségből eredő védelmi feladatok végrehajtásában; nemzetközi katonai kötelezettségek teljesítésére vonatkozó kormányzati döntések előkészítése; a honvédelemben részt vevő szervek közreműködésének összehangolása a kollektív védelmi tervezésben és a haderőfejlesztésben; a szövetséges fegyveres erőkkel kapcsolatos egységes védelmi előírások és szabványosítási megállapodások előkészítése és alkalmazásuk biztosítása.
A csatlakozás után természetszerű lesz, hogy a szövetségi feladatok végrehajtásában a magyar katonai szervezetek vagy szervezeti egységek a szövetséges fegyveres erők közös, magasabb kötelékének keretében, annak alárendeltségében működnek. Ez előfordulhat a NATO-szövetségbe nem tartozó szövetséges fegyveres erőkkel való viszonylatban is. Ilyen szolgálati alárendeltség esetén a közös, magasabb kötelékbe tartozó nemzeti egységek vezetése során a magasabb kötelék vezetési rendjére vonatkozó szabályok dominálnak, a nemzeti szabályok csak akkor és olyan mértékben alkalmazhatók, ha egyes konkrét esetekre a szövetséges fegyveres erők szabályai nem megfelelőek vagy nincsenek ilyen szabályok. Ezért a honvédelmi törvény kiegészítésével egyrészt meg kell határozni a szövetséges fegyveres erők fogalmát, másrészt meg kell teremteni a törvényes alapját annak, hogy magyar katonai szervezetek, szervezeti egységek szövetségi kötelékben történő alkalmazása során egyértelmű legyen a parancsnoklás joga.
Ehhez kapcsolódik az a módosító javaslat is, mely szerint az említett kötelékekben a magyar szolgálati és vezényleti nyelv helyett vagy mellett a magasabb kötelék által használt nyelv használatát engedélyezheti a Magyar Honvédség parancsnoka.
A további módosítások a katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényeknek a szolgálatteljesítés helyével, az azzal járó kötelezettségekkel és jogosultságokkal kapcsolatos szabályait érintik. E körben említésre érdemes az a módosító szabály, amely lehetővé teszi, hogy a szolgálati viszony módosításával nem járó külföldi gyakorlaton, kiképzésen, valamint a szövetséges fegyveres erőkkel történő együttműködésre felajánlott katonai szervezetben, külföldi katonai feladat végrehajtásában való részvételhez nem szükséges a hivatásos és szerződéses katona hozzájárulása. Ennek egyfelől az az indoka, hogy egy katonai kötelék viszonylag rövid időtartamú közös gyakorlaton vagy kiképzésen való részvételét az állomány előzetes beleegyezésétől nem lehet függővé tenni. Ez a lehetőség belefér a törvényes jogkorlátozásba. Másrészt az együttműködésre kijelölt katonai szervezet állománya már a külföldi kiküldetést megelőző beleegyezése alapján teljesít ilyen kötelékben szolgálatot.
Lényegében ehhez igazodik a hadköteles katonák külföldön teljesítendő szolgálatára vonatkozó módosító szabály, amennyiben a kiképzés mellett békében a külföldi gyakorlaton való részvételhez sem követeli meg a katonák beleegyezését.
Végül - a teljességre törekvés igényével - a módosítás kitér a katonai felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatói külföldi gyakorlaton és kiképzésen, illetve az együttműködésre felajánlott katonai szervezetben külföldön katonai feladat végrehajtásában való részvételének lehetővé tételére is. Jelenleg a hallgatók ilyen szolgálatot nem teljesíthetnek, mint leendő tiszteket azonban feltétlenül indokolt az ilyen jellegű feladatok ellátására is felkészíteni már a tanulmányi idejük alatt, úgy, hogy az a tanulmányaik rovására ne menjen.
Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam ismertetni a törvénycsomag beterjesztésének indokait. Kérem képviselőtársaimat, tárgyalják meg és fogadják el a módosító javaslatokat.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
