DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ha akárcsak tíz évvel ezelőtt valaki azt jósolja, hogy ma, itt, a szabadon választott Országgyűlésben hazánk NATO-tagságának küszöbén a belépés útjában álló utolsó alkotmányos aggályokat fogjuk elhárítani, kevesen lettek volna, akik e jóslatot meg nem mosolyogják. Kevesen voltak akkor, akik készen álltak arra, hogy hazánk szabadságának, függetlenségünk békés visszavívásának szenteljék magukat, honfoglaló és szabadságharcos elődeink példáját követve.
Kevesen voltak, akik hittek abban, hogy sokat szenvedett, sokat hányódott hazánkat igenis lehet eloldozni a nagy keleti birodalomtól, s ezt az Ady Endre szavával "kompországot" lehetséges lesz kikötni az 1100 éves történelmünk során mindig nélkülözött biztonságot szavatoló nyugati parton. E kevesek közül hadd idézzem most fel Antall József miniszterelnök úr alakját, hiszen ő volt az, aki 1988. október 21-én, az akkor még rendíthetetlennek látszó Szovjetunió vezetőinek megüzente: "ha leveszik kezünkről a bilincset, akkor baráti jobbot nyújtunk önöknek". Antall József volt az, aki az egykori kommunista államok vezetői közül elsőként indítványozta, és komoly személyes kockázatot is vállalva, mondhatni huszáros csellel fogadtatta el a Varsói Szerződés utolsó, 1990 júniusi ülésén a szervezet feloszlatását.
Egy mondatot szeretnék felolvasni abból a nyilatkozatából, melyet itt tett az Országgyűlés ülésén, néhány nappal az 1990 júniusában történt ülés után:
"1990 júniusában Moszkvában - éppen a tisztelt Ház határozata alapján -, a Varsói Szerződés utolsó politikai ülésén beszédemben hangsúlyoztam a NATO jelentőségét az európai biztonság fenntartásában, majd a Varsói Szerződés feloszlatásakor Janajev, akkor még szovjet alelnök megjegyzéseire nyilvánosság előtt válaszoltam arra, hogy a NATO nem cserélendő össze a feloszlatott varsói paktummal. Egyetértek azzal - mondta a miniszterelnök úr -, hogy a legszorosabb kapcsolatot kell fenntartani a NATO-val. Amikor arra megérik a politikai, külpolitikai és biztonságpolitikai helyzet, biztosak lehetnek benne, hogy a Ház elé fogunk állni, s akkor a legjobbnak tartott javaslattal kérjük az Országgyűlés támogatását."
Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkezett az a politikai, külpolitikai és biztonsági helyzet, amikor az Országgyűlés elé terjeszthettük az alkotmánymódosítást.
Tisztelt Képviselőtársaim! A NATO-hoz való csatlakozásunk alapvetően megváltoztatja hazánk biztonságpolitikai helyzetét. Védelmi képességünk ugyanis kizárólag az ország saját erőforrásain nyugszik, a csatlakozással azonban megteremtődik a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló védelmi képesség, amellyel hazánk biztonsági helyzete lényegesen javul. A biztonság leglényegesebb garanciája, hogy a szövetségbe tartozó tagállamot ért támadás esetén minden szövetséges állam kötelezettségévé teszi a segítségnyújtást. Természetesen előírja a szerződés - és ez igen fontos garanciális elem -, hogy ilyen döntés csak a szövetséghez tartozó összes tagállam egybehangzó döntésén alapulhat.
A csatlakozással kialakult új helyzetet a jogi szabályozásnak is követnie kell, olyan jogi környezet kialakítása szükséges, amelyben hazánk képes lesz eleget tenni a szervezettel szemben fennálló szövetségi kötelezettségeknek. A kötelezettségek teljesítése részben fegyveres segítségnyújtásban testesül meg, részben az egyéni és a kollektív védelmi képesség kifejlesztését és folyamatos fenntartását is megköveteli.
Az 5. cikk szerinti segítségnyújtási kötelezettségünknek csak úgy leszünk képesek megfelelni, ha a segítségnyújtásra megfelelően felkészülünk. A felkészülés folyamatos együttműködést kíván a NATO szervezetével is és tagországaival is. Az együttműködés szükségessé teszi a NATO kollektív védelmi tervezési rendszerébe történő bekapcsolódásunkat, haderő-fejlesztési céljaink összehangolását a NATO-val, a NATO-szabványoknak megfelelő technikai eszközök beszerzését, a hadgyakorlatokon és a kiképzési rendezvényeken való folyamatos részvételt, illetve hadgyakorlatok és kiképzési célú rendezvények tartását. Az együttműködésből eredő feladatok teljesítése a szövetséges fegyveres erőkkel való napi együttműködést követeli meg, így még gyakoribbá lesz a magyar, illetve külföldi fegyveres erőknek az országhatáron való átlépése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új helyzetben változtatást igényelnek az alkotmánynak azok a rendelkezései, amelyek a hazai, illetve a külföldi fegyveres erők alkalmazásának, felhasználásának, állomásozásának és határátlépésének az engedélyezésére vonatkoznak. Az alkotmány 1989. évi módosítása az ilyen típusú tevékenységek engedélyezését az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalta. Ez a rendelkezés a rendszerváltozás körülményei között biztosítékot teremtett az egypárti kormánnyal és az állampárttal szemben. A megszilárdult többpárti demokrácia és a parlamentnek felelős kormány, kormányzás intézményeinek kialakulása után az engedélyezés ilyen magas szintre történő kizárólagos telepítése már nem indokolt.
1990 óta szerzett gyakorlati tapasztalatok, de különösen a békepartnerségi együttműködés is azt igazolják, hogy az Országgyűlés döntéshozatali mechanizmusa, működési rendje és munkaterhe nem teszi alkalmassá az ilyen operatív jellegű döntések meghozatalára, de legalábbis nehézkessé teszi. Az ilyen típusú döntések száma tagságunk esetén a jövőben várhatóan megsokszorozódik. Az elmúlt ciklusban folyó alkotmány-előkészítés során is megfogalmazódott egy, a benyújtott törvényjavaslatban foglaltakhoz hasonló tartalmú szabályozás követelménye. A szabályozás alapvető irányaiban egyetértés alakult ki az akkori pártok és a mostani parlamenti pártok között is. A szövetségi rendszerben való részvételünk, a napi feladatok végrehajtása az engedélyezési rendszer decentralizálását igényli.
(8.10)
A fő szabály továbbra is az, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az engedélyezés. A javaslat ugyanakkor szorosan körülhatárolt körben és békeidőszakban lehetővé tenné, hogy a fegyveres erők szövetségesi kötelezettségeikből eredő feladataikat a kormány előzetes hozzájárulásával végezhessék. Ennek megfelelően gyakorlat, kiképzés, humanitárius feladat végrehajtása, katasztrófaelhárítás céljából, az ENSZ, az EBESZ felkérésére, valamint a NATO döntése alapján végzett békefenntartó tevékenység céljából a fegyveres erők a kormány előzetes hozzájárulásával lennének felhasználhatók, léphetnék át az államhatárt és állomásozhatnának külföldön.
Hasonló szabályok szólnak a külföldi fegyveres erők tevékenységére is. A fegyveres erők feletti országgyűlési ellenőrzés garanciarendszere az engedélyezési hatáskörök decentralizálásával nem csorbul. Nem tartozna a kormány engedélyezési hatáskörébe az olyan feladatok végrehajtásának ellenőrzése, amelyekben a magyar katonáknak harctevékenységet kell folytatniuk. A fegyveres erők alkalmazásának és a béketeremtő tevékenységben való részvételének az engedélyezése továbbra is az Országgyűlés hatáskörében maradna.
A politikai egyeztetés alapján kialakult megállapodás eredménye az a további garanciális módosítás, amely a hazai fegyveres erők békefenntartó tevékenységének engedélyezését is az Országgyűlés hatáskörében tartja, azzal azonban, hogy ehhez a döntéshez nem kétharmados döntés, hanem a megválasztott országgyűlési képviselők felének, többségének szavazata szükséges. Másrészt a garanciarendszer azért sem csorbul, mert a kormánynak az Országgyűlés felé fennálló, az alkotmányban szabályozott felelőssége az engedélyezés tekintetében is töretlenül fennáll és érvényesül. Erre vonatkozik az a módosító javaslat, amely a kormány előzetes éves tájékoztatási kötelezettségét írja elő a tervezett csapatmozgásokról a honvédelmi bizottság irányába. A nem tervezett csapatmozgásokról pedig a kormány részére haladéktalan írásos jelentési kötelezettséget ír elő, amelyet az Országgyűléshez be kell nyújtania.
Az alkotmányban szükséges szabályozni továbbá a szövetségesi kötelezettség lényegét, azt, hogy a magyar fegyveres erők alapvető kötelessége ezentúl nemcsak a hazai katonai védelem, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok teljesítése is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmet érintő nemzetközi szerződéseket törvényben kell kihirdetni és megerősíteni. Ennek alapján olyan nemzetközi szerződések kerültek törvénnyel kihirdetésre, amelyek tartalmuknál fogva nem igényeltek volna ilyen magas jogforrási szintet. E szabály hatályon kívül helyezésével a honvédelmet érintő nemzetközi szerződésekre is az általános szabályok vonatkoznának a jövőben. A törvényjavaslatról tartott többpárti egyeztetés eredményeként a képviselőcsoportok - felismerve történelmi felelősségüket - a benyújtott törvényjavaslathoz olyan módosító javaslatokat nyújtanak be, amelyek a szövetségi kötelezettség teljesítését nem akadályozzák. És ezúton is szeretném megköszönni az Országgyűlésben képviselettel rendelkező öt parlamenti párt frakciójának az együttműködését, és nagyon bízom abban, hogy ez a felelősség részükről fennmarad, és hogy a napi politikai csatározásoknak nem esik áldozatául ez az egyébként történelmi kihívásból származó tegnapi megállapodásunk.
Végül szeretném emlékeztetni önöket, hogy az Országgyűlés a csatlakozással kapcsolatban 1997-ben politikai nyilatkozatot adott ki, amelyben üdvözölte az ország meghívását a csatlakozási tárgyalásokra, az ország polgárai pedig 1997 novemberében ügydöntő népszavazással erősítették meg csatlakozási szándékunkat. A nyilatkozat is és a népszavazás is minden felelős parlamenti pártot kötelez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a politikai egyeztetésen kialakított módosító javaslatokkal korrigált formában támogatni szíveskedjenek, hogy hazánk a NATO teljes jogú tagjaként tevékenyen vehessen részt Európa biztonságának kialakításában és védelmében, jelentősen hozzájárulva a magyar nemzet biztonságának erősítéséhez.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
