ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN
ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Vagyunk néhányan ebben a Házban, akik 1991-ben látszólag hasonló helyzetben igyekeztünk felelősségteljes döntést hozni. Azonban talán nem mindenki emlékszik arra, hogy 1991-ben más politikai környezetben, más történelmi szituációban hoztuk meg döntésünket, amikor a "Sivatagi vihar" fedőnevű hadgyakorlatot támogatta a Ház. Azt lehet mondani, hogy lényegében csak a földrajzi környezet, tehát Irak volt azonos a mai helyzettel.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy az alapvető problémát akkor az jelentette, hogy egy kis országot, Kuvaitot, Irak lerohanta, megszállta, és ezt a kis országot próbálta meg Magyarország valamilyen formában segíteni. Tette ezt abból az erkölcsi kötelességéből is, mert még jól emlékeztünk - képviselőtársaim közül sokan személyesen is - arra, amikor 1956-ban Magyarországot rohanta le egy méreteiben nagyobb, de agresszivitásában hasonló birodalom, mint 1991-ben Irak Kuvaitot. Ez volt az alapvető helyzet. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, abban a helyzetben a nemzetközi fellépés mögött az ENSZ Biztonsági Tanácsának egésze ott állt, az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden tagja támogatta a fellépést. De nemcsak a Biztonsági Tanács, hanem az arab országok nagy többsége is támogatta egy ilyen katonai akció létrejöttét.
Most, tisztelt képviselőtársaim, bár a helyzet súlyos, elismerem - és amit a honvédelmi miniszter úr helyzetelemzésként elébünk tárt, azzal teljes mértékben egyetértek -, de semmiképpen nem annyira súlyos, mint volt 1991-ben, és semmiképpen nem hasonlítható a mai helyzet az 1991-eshez. Emlékeztetek arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának pillanatnyilag nincs olyan álláspontja, amely erre a katonai fellépésre egységes támogatást nyújtana. Mint mindannyian tudjuk, egy ilyen fellépés nem ENSZ-keretekben és nem is NATO-keretekben menne, mint ahogy az elhangzott az előterjesztésből. Pillanatnyilag az arab országok többsége még nem nyilatkozott támogatólag egy ilyen fellépés mellett, de a NATO-tagállamok többsége sem nyilatkozott úgy, hogy aktívan támogatna egy ilyen fellépést.
Hogy csak néhány példát említsek: Franciaország ódzkodása a helyzet katonai megoldásától közismert, de Németország, Portugália vagy Spanyolország sem ígért több támogatást, mint logisztikai segítséget, ami persze nagyon fontos és alapvető. Pillanatnyilag több NATO-ország még nem nyilatkozott a kérdésben. Nyilván lesznek, akik támogatják, és lesznek, akik a logisztikai segítségen túl más segítséget nem fognak adni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer hangsúlyozom, 1991-ben teljesen más helyzetben döntöttünk. Akkor a magyar parlament helyesen és bölcsen úgy döntött, hogy a "Sivatagi vihar" fedőnevű gyakorlatot logisztikai támogatással és orvoscsoport kiküldésével támogatja.
(17.30)
Azt gondoljuk, hogy egy ilyen támogatás a mai helyzetben, amit nem ítélünk meg olyan súlyosnak, elegendő. Magyarországtól pillanatnyilag nem várható nagyobb áldozatvállalás, sem politikai, sem anyagi tekintetben, mint amilyet 1991-ben megtett egy lényegében eltérő helyzetben.
Magam nem beszéltem volna erről részleteiben, ha a miniszter úr nem tett volna róla említést. Tegnap azért nem támogattuk a házbizottságban a Házszabálytól való eltérést, pontosabban nem azt mondtuk, hogy nem támogatjuk, hanem hogy nem tudjuk támogatni azt a dokumentumot, amit tegnap beterjesztett a miniszter úr, illetve a kormány, merthogy műszaki alakulatok kiküldését is tartalmazta volna a határozat.
A műszaki alakulatok kiküldése sok tekintetben problémásnak minősült. Leginkább azért, mert a katonák számára sem a felszerelés, sem a haditechnika nem áll rendelkezésre, ezt be kell szerezni; következésképpen a katonák nincsenek kiképezve arra, hogy sivatagi terepen valamiféle ilyen jellegű műszaki tevékenységet végezzenek. Úgy ítéljük meg ráadásul, hogy ennek költségei sokszorosát jelentették volna annak a támogatásnak, amelyet a jelenlegi országgyűlési határozat kér a Háztól.
Mindezt összefoglalva: örülünk annak, hogy a kormány visszavonta az előző határozati javaslatot, és nem próbált meg egy olyan határozati javaslatot behozni a Ház elé, amely nem élvezte volna minden parlamenti párt konszenzusát. Örülünk ennek, hogy konszenzusra törekvő magatartást tapasztaltunk a kormány részéről, és e konszenzus jegyében mi is meg fogjuk szavazni a jelenlegi határozati javaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
