DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés ebben a választási ciklusban, ebben a kormányzati időszakban negyedik alkalommal foglalkozik az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás korrekciójával. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 1989 őszén az új közjogi alkotmányos rendszer kiépülése szempontjából a legfontosabb törvények közé tartozik. Ugyanakkor már a '90-es évek elején számtalan olyan törekvésnek lehettünk tanúi, néhányan itt a Házban résztvevői is, amely arra irányult, hogy a törvény tartalmát még pontosabbá tegye, azt átalakítsa, és az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozásban érvényesítse az Alkotmánybíróság működésének tapasztalatait.
Ezek az átfogó próbálkozások, amelyek, hangsúlyozom, 1991 óta érlelődnek, végül is nem jártak teljes értékű eredménnyel, hiszen az 1994-ben meginduló alkotmányozási folyamat ígérete volt az, ami mindenkor azt a politikai állásfoglalást eredményezte a Ház tagjaiban és a politikai pártok képviselőiben, hogy majd az alkotmányozás folyamatában kell az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyagot teljességében megújítani.
1994 őszén a Ház az alkotmány módosításával csökkentette az Alkotmánybíróság létszámát 15 főről 11 főre. A kezdeményezés az Alkotmánybíróságtól eredt. Ennek indoka elsősorban az volt, hogy a 15 főre történő kiegészítés alapján kialakuló személyi összetétel megnehezíti az Alkotmánybíróság egységes ítélkezési, pontosabban állásfoglalási gyakorlatát: 15 fő esetében már két kamarában kell ítélkezni, és a kétkamarás rendszer szükségképpen magával hordja azt, hogy az ítéletek koherenciája nem kellően biztosítható.
1996 márciusában sor került a Házban egy régi adósság teljesítésének vitájára, pontosabban ennek a kezdetére, az Alkotmánybíróság működési szabályzatának, ügyrendjének vitájára. E vitának, még akkor is, ha a vita nem fejeződött be, és nem zárult le az ügyrendről szóló törvény elfogadásával, mégis az a pozitív hozadéka és eredménye - jelentős és számottevő -, hogy az Országgyűlés akkor úgy foglalt állást - és ez a felfogás a későbbiekben az alkotmányozási folyamatban is érvényesült -, hogy át kell alakítani az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozást, és a korábbi háromszintű szabályozás helyett - amit a törvényben rögzített ügyrend, az Alkotmánybíróságról szóló törvény és maga az alkotmány jelentett - egy egyszerűbb, áttekinthetőbb kétszintű szabályozásra kell áttérni, amelyben a legfontosabb hatásköri és eljárási szabályok az alkotmányban kapnak helyet. Emellett egy részletesebb, és az ügyrend bizonyos lényegi elemeit magában foglaló alkotmánybírósági törvény kerül megalkotásra, és lényegileg ezáltal a korábban törvényi szabályozásban rögzítésre kerülendő ügyrend tulajdonképpen leegyszerűsödne, és gyakorlatilag csak az Alkotmánybíróság egy belső szabályozását jelentené.
Az elmúlt év tavaszán, illetőleg az elmúlt hetekben került sor azon javaslat zárószavazására, amely az előzetes alkotmányossági vizsgálatra vonatkozó lehetőségek törvényi szabályozását változtatta meg.
Ez az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás rövid története ebben a parlamenti ciklusban. Tény ugyanakkor, hogy az Országgyűlést és az Országgyűlésen kívüli szakmai körökben is nemcsak a legutóbbi időszakban, hanem korábban is élénken foglalkoztatta a szakmai közvéleményt az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás mikéntje, tartalma és korrekciós lehetősége. Legutóbb az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás módosításának indoka, illetőleg szükségessége úgy vetődött fel azon a beszélgetésen, amelyet az Alkotmánybíróság és a kormány képviselői folytattak, hogy bizonyos kisebb jelentőségű módosításokra az Alkotmánybíróság munkájának folyamatossága, kiegyensúlyozottsága, a kontinuitás biztosítása érdekében történjen változtatás az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény tartalmában oly módon, hogy ezzel elháríthatók lennének azok az akadályok és zavarok, amelyek az Alkotmánybíróság munkájának folyamatosságát a jelenlegi időszakban is veszélyeztetik.
(9.40)
E mellett a néhány tartalmi módosítás mellett az is felvetődött és elfogadást nyert, hogy mindenki elismerte annak szükségességét, hogy az egész szabályozás átalakítására, átgondolásra, újragondolására van szükség. Ennek előkészítő munkálatai megkezdődtek. Az Alkotmánybíróság ügyrendi bizottsága és az Igazságügyi Minisztérium szakértői között immáron több fordulóban a teljes szabályozás áttekintésének munkálatai megkezdődtek, és remélhetőleg az új parlament számára, az új kormány számára ez a tervezet jó kiindulóalapot jelenthet, amelyet érdemben akár az Országgyűlés őszi ülésszakán is meg lehet vitatni.
Mindez azonban a szűkre szabott idő miatt ebben a parlamenti ciklusban, a hátralevő néhány hétben természetesen nem valósítható meg, érdemben nem tárgyalható, ezért a javaslat nyilvánvalóan csak azokra az elemekre szűkül le, amelyek a működőképesség és a folyamatosság miatt váltak szükségessé a felsorolt indokok alapján.
A javaslat egyik köre az alkotmánybírák jelölési rendjének megváltoztatására, a jelenleg hatályos alkotmány erre vonatkozó szakaszainak megváltoztatására irányul. A kezdeményezés mögött a tapasztalat tényei húzódnak meg, egyrészről az a tény, hogy a jelenleg hatályos jelölési rendszerben az alkotmánybírák személyének jelölésére vonatkozó politikai akarat kialakítása meglehetősen nehézkes, konfliktusokkal terhelt, és olykor eredménytelen megoldásokat hoz. Ennek valamennyien tanúi lehettünk az elmúlt időszak során is. Természetesen itt tág tere nyílhat a politikai vitának, a kormánypártok hibáztathatják az ellenzéki pártokat, az ellenzéki pártok vádolhatják a kormányzó pártokat. A lényeg azonban, hölgyeim és uraim, hogy az alkotmánybírák megválasztása ebben a jelölési rendszerben nehézkes, és úgy tűnik - éppen a tegnapi nap eseményeire is gondolva -, nem ad kellő garanciát a tekintetben, hogy a munka folyamatossága biztosítható legyen.
Azt is hozzá kell tennem ehhez a helyzethez, hogy nyilvánvalóan nem segítik a jelölési rendszer működését azok a személyi javaslatok, amelyekről az előterjesztők is tudják, hogy a másik oldalon eleve semmiféle támogatásra és akceptálásra nem számíthatnak. Ezek a javaslatok nem segítik elő azt, hogy az alkotmánybírák esetében a megüresedő helyeket a parlament időben be tudja tölteni. Ezért tehát az előterjesztés egyik hangsúlyos eleme a jelölési rendszer megváltoztatása.
Mindjárt szeretném hozzátenni, hölgyeim és uraim, hogy a hatálybalépés tervezett időpontja 1998. július 1-je, tehát a jelölés módjára vonatkozó javaslat semmiféle összefüggésben nincs a jelenlegi Országgyűlés politikai összetételével és politikai erőviszonyaival. Ez egy jövőre szóló javaslat, hölgyeim és uraim, olyan javaslat, amely nem ismeretlen a magyar közjogi szakirodalomban. Aki ennek részleteivel találkozott, vagy ebben tájékozott, az tapasztalhatta, hogy 1991-től kezdve az ilyen típusú, úgynevezett többcsatornás megoldásnak - amikor a jelölés módját nemcsak a parlamenthez köti a törvény vagy az alkotmány, hanem lehetőséget ad más szervek bekapcsolására is - igen nagy a szakmai támogatottsága, elsősorban azért, mert az Alkotmánybíróság, illetőleg még pontosabban az alkotmánybírák politikai kötődését, politikai támogatottságát kevésbé jeleníti meg karakterisztikusan, és eltávolítja az Alkotmánybíróság tagjainak jelölését - legalábbis amennyire lehetséges - a politikai szférától, a pártok küzdelmeitől.
Nem véletlen az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmánybírák jelölésének ez a rendszere azokban az országokban, ahol ma alkotmánybíróság működik, általános jelölési módnak tekinthető. Az erre vonatkozó szabályozást át lehet tekinteni. Az egyes példák azt dokumentálják, hogy az tekinthető kivételesnek, ahol egyetlenegy szervhez koncentrálódik a jelölés és a választás, vagy megoszlik a hatáskör oly módon, hogy a jelölés is és a választás is nemcsak kizárólag a népképviseleti szervhez kötődik. De ennél általánosabb az a megoldás, ahol a jelölésnek más személyi alanyai, személyi jogosítottjai vannak, de a választás a népképviseleti szerven belül történik.
Tisztelt Ház! A kormány ilyen természetű javaslatot terjesztett a Ház elé - még egyszer hangsúlyozom, elsősorban a jövőre vonatkozóan -, amelynek alapján lehetőséget kap az Országgyűlés paritásos alapon kialakuló bizottsága, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a köztársasági elnök arra, hogy alkotmánybírót jelöljön a tisztelt Háznak. Ehhez azt is hozzá kell tennem: a köztársasági elnök esetében a javaslat tartalmazza azt a követelményt, hogy kérje ki az állam- és jogtudományi karok szakmai véleményét a jelölt személyek listájának összeállításakor. Azt is tartalmazza az alkotmánymódosító javaslat, hogy amennyiben a megadott határidőn belül nem kerül sor a jelölésre jogosított szerv érvényes állásfoglalására a jelölés tekintetében, úgy a következő jogosítottra háramlik a jelölés joga. Ezzel elkerüljük, elkerülhetjük azt, hogy egy patthelyzet alakuljon ki a jelölésben.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása öt ponton szerepel a tervezetben. A javaslatok körében elsősorban két elemre szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik elem - amely rendkívül nagy vitákat váltott ki, és amelynek kapcsán megoszlanak a vélemények - az alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbítása. Ennek kapcsán arra hívom fel szíves figyelmüket: az alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbításában, vagy ennek értékelésekor nem lehet eltekinteni attól, hogy a javaslat azt is tartalmazza, hogy megszűnik az alkotmánybírák újraválasztásának lehetősége. Tehát az elméletileg lehetséges 18 év mandátum helyett a javaslat egyértelműen 12 évnyi megbízatásra ad lehetőséget. Ebben is van tendencia a nemzetközi szabályozásban, de azt hiszem, ennek a kérdésnek a megközelítésénél nem ez a legdöntőbb érv.
A javaslat motívuma, indítéka szintén abban a problémakörben keresendő, amely az Alkotmánybíróság munkájának folyamatossága szempontjából mérlegelendő, ennek biztosítása érdekében válik szükségessé. Természetesen az a következménye a javaslatnak, hogy ez a meghosszabbítás a jelenleg hivatalban levő bírák megbízatási időtartamára is vonatkozik, joggal válthat ki kételyeket vagy gerjeszthet vitákat, hiszen nem szokványos megoldásról van szó, hiszen az alkotmányos szervek működésének időtartama jogszabályban rögzített.
E mellett az argumentum mellett természetesen arra tudom felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy mégsem tekintendő ez a jogi megoldás teljes egészében idegennek, hiszen erre vonatkozóan - amennyiben a körülmények kellő alkotmányossági alappal egy ilyen megoldás kialakítását elősegítik, illetőleg alátámasztják - a gyakorlat a különböző szervek esetében a legutóbbi évek során is érvényesült. Nem teljesen analóg helyzetekről van szó, de maga a gyakorlat előfordult.
(9.50)
És végül, tisztelt képviselőtársaim, arra kell felhívnom a figyelmüket, hogy a javaslat hatásaként, amely abból a tényből fakad és abból következik, hogy 1998 februárja, márciusa és 1999 júliusa között a tisztelt Háznak 8 alkotmánybírót kellene újraválasztania, és nyilvánvalóan ez a választás, ennek az eredménye az Alkotmánybíróság munkáját is döntő módon befolyásolja, ehelyett a javaslatok elfogadása, támogatása esetén ez a folyamat elhúzódik, és 2002-ig, tehát közel négy esztendő alatt évenként lehet az Alkotmánybíróság személyi összetételében a bekövetkező változások, a 70 éves életkor, a mandátum lejárta következtében szükségessé vált személyi változásokat végbevinni, ami nyilvánvalóan a munka folyamatossága szempontjából nem elhanyagolható körülmény.
Végül röviden szeretnék szólni arról, amit a javaslat szintén tartalmaz, ez az úgynevezett sürgősségi eljárás indítványozása, ami szintén gyakran felvetődött a különböző vitákban a Ház falai között és azon kívül is: az ország helyzete szempontjából, akár nemzetközi kötelezettségeink szempontjából fontossá váló ügyek esetében az Alkotmánybíróság alkalmazza a soron kívüli eljárást, és 60 napon belül foglaljon állást. A kezdeményezők körének meghatározásában az Országgyűlés, az Országgyűlés állandó bizottságai és a kormány szerepel. Nyilvánvalóan az alanyi kör összefüggésben van a törvényben megjelölt egyéb témakörökkel.
Tisztelt Ház! Az alkotmánybírósági törvény másik három pontjáról külön nem kívánok most szólni, ezek elsősorban technikai jelentőségűek, az elnök megválasztásának szabályai, a szignálás rendjére vonatkozó állásfoglalás, valamint a bírák társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos rendelkezés, amelyek összhangot teremtenek a korábban elfogadott, korábban kialakított szabályozásokkal.
Tisztelt Ház! Igyekeztem az indokokat a maguk teljességében illusztrálni, érzékeltetni önök előtt. Kérem, hogy mérlegeljék mindazt, amit a javaslat tartalmaz, mindazt, amit az expozéban elmondtam, és támogassák a kormány előterjesztését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
